Feltöltve: 2016. jún. 03., do

CSER FERENC

 

A Sydney-i Trianon Társaság megszerezte, és 2001-ben kiadta a ’trianoni békeszerződés’ – azaz leginkább diktátum – eredeti francia nyelvű szövegét (oldalait kétéves, számító géppel végzett, négyzetmilliméterenkénti tisztítással), a könyv tüköroldalán a hiteles magyar fordítással. Ezt a heroikus munkát a Trianon Társaság jeles tagja, Czakó László egyik társával végezte el. Korábban a szöveg magyarul nem volt elérhető, sem a parlamenti, sem a Széchenyi könyvtárban, így érthető, hogy rengeteg mende-monda keringett annak tartalmával kapcsolatosan. Jellemző, hogy Raffay Ernő két könyvet is írt Trianonról, de a békeszerződést ő sem olvasta, mígnem Sydneyben a Trianon Társaságtól kapott egy példányt.

 

Manapság az Erdélyt bitorló román állam soviniszta és magyargyűlölő képviselői immár a hatalom erejével próbálkoznak a birtokukba vett terület magyar őslakosait mind politikailag, mind gazdaságilag, de legfőképp társadalmilag lehetetlenné tenni. Az ún. román ’történelemtudomány’ a jelenlegi Románia egész területét ősi dák, avagy román területté nyilvánítja, és próbálja úgy beállítani a történelmi eseményeket és álomvilágából származó ’tudományát’, hogy a valójában őstelepes magyar nyelvű lakosság otromba hódítóként érkezett oda és irtotta ki onnan a román nyelvű őslakosokat.

     Hasonló módon tálalja a szlovák történelemtudomány is az Északi-Felvidék, de valójában a Kárpát-medence történelmét, de szlovák megközelítéssel. Immár a Vinča műveltségig nyúlnak vissza, és próbálják azt már szlovák (szláv) műveltségként beállítani és annak minden műveltségi elemét kisajátítani. (Lásd írásunkat erről itt.)

     Mindezeket az a ’hit’ alapozza meg, hogy a magyarok valamikor itt hont foglaltak, és az őslakos szláv, ill. román lakosságot brutálisan elnyomták, ezért jogos az a politikai gyakorlat, hogy most ők nyomják el a magyar nyelvű társadalom hatalmi területük alá került részét. Ámde szándékaik szerint nemcsak ott, hanem a ma még Magyarországnak nevezett anyaországi területen élőket is támadják.

     A trianoni békediktátum – ahogy az már az Ausztráliából indult Trianon Társaság-mozgalom értékes tevékenységének eredményeként egyre szélesebb körben ismertté vált, és amint azt itt már többször bemutattam, – főként és valójában a magyar nemzet, a magyar állam, az akkori Magyar Királyság szigorú megbüntetését jelenti. Azzal az indokkal, hogy a Nagy Háború, azaz az I. világháború az Osztrák-Magyar Monarchia hadüzenetével vette kezdetét. A diktátum ezt így fogalmazza meg:

 

„… tekintettel arra, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmak szintén óhajtják, hogy szilárd, igazságos és tartós béke lépjen annak a háborúnak a helyébe, amely háborúba, közvetlenül vagy közvetve Ausztria-Magyarország ellen, többen közülük egymás után sodródtak bele, s amely háború Ausztria-Magyarország volt császári és királyi Kormányának 1914. évi július hó 28-án Szerbiához intézett hadüzenetével és az Ausztria-Magyarországgal szövetséges Németországnak ellenségeskedéseivel kezdődött…”

 

     Ezzel csak az a gond, hogy a Monarchia nem területfoglalási szándékkal kezdeményezett háborút, hanem azért, mert Szarajevóban Gavrilo Princip szerb merénylő megölte a trónörökös párt, és Szerbia egyáltalán nem volt hajlandó a gyilkos megbüntetéséhez hozzájárulni. Az ilyen tett akkor és azóta is háborús indok, és ma is bármelyik hatalom, ha vezető polgára bármelyikével bármi hasonló történik, a fegyverekhez nyúl. Legutóbbi, bár nem éppen jogos példa erre a világ úgynevezett legerkölcsösebb állama, Izrael bosszúhadjárata a gázai övezet palesztin őslakossága ellen folyik évtizedek óta.

     Ugyancsak nem hagyható figyelmen kívül, hogy bár valóban a Monarchia üzent hadat Szerbiának, de a diktátum megfogalmazói, a 28 állam, köztük a főhatalmak, mint az Észak-amerikai Egyesült Államok, a Brit Birodalom, Franciaország, Olaszország és Japán és a Nemzetek Szövetsége szinte egyik tagja sem kapott a Központi Hatalmaktól hadüzenetet. Sőt, mi több, ők üzentek hadat sorra a Központi Hatalmaknak – ahová Németország mellett Bulgária és Törökország, de kezdetben Románia is tartozott. Ugyanakkor ma már az is egyértelműen bizonyított, hogy a Monarchia Koronatanácsában Magyarország egyedül tiltakozott a tervezett háború ellen. Tisza István szavai szerint Magyarországnak nem állt érdekében bármiféle háborúban részt venni. Tisza Istvánt elérte a bosszú: Kun (Kohn) Béláék, a proletár diktatúra nevében, a háború utáni halállista szinte első áldozatává tették.

 

 

Folytatás itt:

 

 

 

 

 

A trianoni békediktátum és Székelyföld autonómiája

Új történelem