Tisztelt Olvasó!

 

"Méltó hely Siófok a Károlyi-szobornak." Ezt állítja a neves szobrász, Varga Imre, aki szeretné, ha alkotása a szülővárosában kerülne felállításra. Lehet, hogy igaza van a Kádár-rendszer kiemelten díjazott szobrászának! Hiszen az elmúlt évtizedben Siófok legkedveltebb vendégei Suchmann Tamás, Kolber István, Lamperth Mónika voltak, köztudottan az MSZP akkori vezető politikusai. Talán a szobor felállításának támogatását megszavazó képviselőtestület is Károlyi méltó örökösének tekinti magát? Balázs Árpád polgármester azt nyilatkozta, hogy nem a szellemiség, hanem a művészi érték miatt fogadnák szívesen az alkotást. Vajon egy művészi értékű Szálasi-szoborra is ezt mondaná? Lássuk, milyen vélemények láttak napvilágot az ügyben!

 

Előzmény:

 

Sokan megdöbbenéssel fogadták a szándékról megjelent híreket. A siófoki Civilek a Nemzetért Egyesület internetes közvéleménykutatást végzett, melynek eredménye 97%-os elutasítottságot jelzett vissza. Egy siófoki hírportálon történő szavazás több mint 80%-os elutasítottságot mutatott. 

 

Az egyesület felmérésének eredményét levélben közölték a város polgármesterével és jegyzőjével, egyúttal kérve a döntés újratárgyalását és visszavonását. Két hét kellett a válasz megszületéséhez, melyet szó szerint közlünk:

 

„Tisztelt B…y Úr!

Mellékelt levelét megkaptuk, elolvastuk. Sajnálom, hogy nem sikerült megérteni az országban zajló folyamatokat. (? – V. L.)  A képviselőtestület döntésének újratárgyalására nincs ok. A konkrét döntés meghozatalánál (amennyiben erre lehetőség lesz) az Ön által közölt véleményt figyelembe vesszük.”

 

A válaszlevelet két olvashatatlan aláírás – valószínűleg a polgármesteré és a jegyzőé –fémjelzi.  Érdekesség, hogy az egyesület elnöke és alelnöke aláírásával adták be a levelet, de csak az alelnöknek címezve érkezett válasz. Maga a szöveg is okoz némi értelmezési gondot, nem lehetnek rá büszkék írói.

 

Most pedig részlet az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség nyilatkozatából:

 

 „…Az IKSZ mindig, minden helyzetben kiállt a szélsőséges eszmék és a diktatúrák ellen, legyenek azok akár jobb- vagy baloldaliak. Ahogy az Alaptörvény is fogalmaz: „Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését”. Ma, a Tanácsköztársaság megalapításának 93. évfordulóján (2012. márc. 21. – a szerk.) arra hívjuk fel ezért a figyelmet, hogy sem Kun Bélának, sem Károlyi Mihálynak, sem az ő szellemi örökségüket vallóknak nincs keresnivalójuk a demokratikus magyar közéletben. Ahogy Kun Bélának, úgy Károlyi Mihálynak is a szoborparkban lenne a helye, ahol a népköztársasági eszme mai, elkötelezett hívei megfelelő díszletek mellett róhatnák le tiszteletüket „hőseik” előtt…”

 

Az alkotó, Varga Imre véleménye a Heti Válasz cikkében:

 

Egyáltalán nem tartja rossz ötletnek az 1945 után lebontott Kossuth-szoborcsoport helyreállítását Varga Imre szobrászművész.
     A 89 évesen is aktív alkotó tudomásul veszi, hogy hamarosan eltávolítják a Kossuth térről Károlyi Mihályt ábrázoló emlékművét, bár a döntésnek nem örül.

   „Ez a hír engem legfeljebb akkor rázna meg, ha Sir Laurence Oliviert bíróság elé állítanák a gyilkosságokért, amiket III. Richárd angol királyként a színpadon elkövetett” – mondja Varga a politikai-ideológiai viták kereszttüzében álló Károlyi-szobor eltávolításáról. A Kádár-rendszerben előszeretettel foglalkoztatott, de korábban 1956-os szerepvállalása miatt öt évig tartó szilenciumra ítélt szobrász beletörődött abba, hogy alkotása megosztja a közvéleményt. 

   „Előfordul az ilyesmi. Végső soron mindegyik emlékmű azzá válik, amilyen gondolatok fűződnek hozzá. A művésznek a befogadó és az alkotás között zajló folyamatra már nincs ráhatása” – jegyzi meg. Véleménye szerint Károlyi szobra jó helyre kerül, ha az alkotó szülővárosa, Siófok befogadja.

   A szobrász azon kevesek közé tartozik, akik még emlékeznek az 1944-es Kossuth térre. Szerinte egyáltalán nem rossz ötlet a tér kommunista hatalomátvétel után lecserélt, ledöntött emlékműveinek rekonstrukciója.

   „Horvay János eredeti Kossuth-szoborcsoportja mindenképpen értékesebb alkotás volt, mint a mai emlékmű. Rákosi ezt azzal az ostoba indokkal bontatta le, hogy az 1848-as kormány miniszterei mind szomorúnak tűnnek rajta, márpedig ez egy „vidám Magyarország”. Uram atyám, vidám Magyarország 1950-ben!” – meséli. „A mostanival a legnagyobb baj, hogy művészileg gyenge, sematikus alkotás, amit kilenc szobrász közösen készített. Olyat én még nem láttam, hogy kollektív alkotásból bármi jó született volna.”

 

Egy történelmi személy köztéri szobra jelkép, példaképként állítják az utókor elé. Azt hiszem, sokan egyetértenek velem abban, hogy gróf Károlyi Mihály van annyira negatív személyisége a magyar történelemnek, hogy szobra ne állhasson köztéren se Budapesten, se máshol. Az efféle "művészi érték" helye galériában − vagy szoborparkban van.

 

Varga László