Tisztelt Olvasó!

Szobor-ügyeink

Feltöltve: 2012. május 25., he

K. MEZŐ SZILVIA

Tisztelt Olvasó!

 

A kormány úgy határozott a közelmúltban, hogy szobrot állít George H. W. Bushnak, az Amerikai Egyesült Államok 41. elnökének. Erre 34,4 millió forintot csoportosít át a Miniszterelnökség rendkívüli intézkedésekre szánt pénzéből a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítványnak − olvasható a Magyar Közlönyben.

 

Figyelembe véve köztéri szobraink meglehetősen elenyésző számát, akár örülhetnénk is annak, hogy eggyel több műalkotás díszíti majd hazánk fővárosát, s különösen az Or- szágház környezetét. Nem elvonatkoztatva attól, hogy minden műalkotás értékénél fogva növeli az adott önkormányzat vagyonát, ezzel a magyar nemzet vagyonát is, tehát emiatt is okunk volna örülni a kormány döntésének. Még a ma oly gyakran hangoztatott GDP emelkedéséhez is hozzájárul, hisz ha a turistáknak minél több látnivaló áll rendelkezésükre, minden bizonnyal emelkedik a hazánkban eltöltött vendégéjszakák száma, és a turizmusból származó egyéb bevételek növekedésére számíthatunk. Olybá tűnhet, hogy semmilyen kifogás nem volna indokolt a Bush elnök tiszteletére állítandó szoborral kapcsolatban. 

   Azonban több kérdés merülhet fel a magyar állampolgárokban. Történetesen, hogy miért éppen G. H. W. Bush-nak, miért éppen egy újabb amerikai elnöknek állítunk szobrot, és miért éppen akkor tesszük mindezt, amikor minden fillérnek számos helye volna? Ugyanis 2011 júniusában Ronald Reagan egykori elnöknek emeltek szobrot, aki a kommunizmus elszánt ellenfeleként érdemelte ki, hogy bronzba öntve díszítse a Parlament környékét. A szoboravatón Orbán Viktor arra emlékeztetett, hogy Reagan elnök megváltoztatta a világot. Az ünnepségen részt vett Condoleezza Rice, korábbi amerikai külügyminiszter, aki ünnepi beszédében utalt rá, hogy Reagan elnököt a magyar forradalmak inspirálták. A szobor elhelyezése jelképes üzenetet is sugall, miután Reagen elnök szobra éppen a szovjet emlékmű felé néz.

   Tekintettel arra − és nem elfeledve Ronald Reagan, valamint Geroge H. W. Bush elnökök politikai és történelmi nagyságát −, felmerülhet a kérdés, hogy miért pont őket tiszteli meg a magyar kormány? Az elmúlt évek − és különösen napjaink − szűkösre mért költségvetéséből miért éppen e két amerikai elnöknek állít szobrot? S ha ugyan ennek oka netán Amerika felé bizonyítandó hűségünk kifejezése volna, úgy miért nem Eisenhower tábornok vagy Jimmy Carter elnök szobra áll az Országház környékén? 

   Ahogy azt 2011-ben, a Szent Korona hazatérésének 33. évfordulója alkalmával Verőcén rendezett ünnepségen Woth Imre, a Magyar Koronaőrök Egyesületének elnöke a Szent Korona menekítéséről majd hazakerüléséről tartott előadásában elmondta, e két amerikai állampolgár óriási szolgálatot tett a magyar nemzetnek, amit soha nem feledhetünk. Mert abban, hogy a magyar Szent Koronát épségben sikerült Európából elmenekíteni, óriási szerepe volt Eisenhower tábornoknak. A Szent Korona hazánknak történő visszaszolgáltatását pedig Jimmy Carter elnök személyes meggyőződésének köszönhetjük.

 

„1944. november 4-ét követően indultak a Szent Koronával Nyugat felé, majd korántsem egyszerű körülmények között a Veszprém-Kőszeg-Velem útvonalon hagyták el az országot. Ugyancsak roppant kalandok és veszélyek közepette jutottak el Mattsee-be. Feltétlenül ki kell emelni, hogy bármerre mentek, a Szent Korona említése során mindenhol és mindenki a legnagyobb tisztelettel és segítséggel viszonyult hozzájuk. Ez is bizonyítja, hogy határainkon túl is tisztában voltak a magyar Szent Korona jelentőségével. Küldetésük sikerrel járt, mert végül az Augsburgban levő amerikai főhadiszállásra került a Szent Korona. Eisenhower tábornok elfogadta a Koronaőröket a magyar nemzet törvényes képviselőinek, ezért Pajtás ezredest sem tekintették hadifogolynak. Így került átadásra a magyar Szent Korona az USA által történő megőrzésre. Tiszta és becsületes cselekedet volt Magyarországgal szemben, amit akkor és ott az amerikaiak tettek. 

   Eisenhower közbenjárásával területen kívüliséget, politikai menedékjogot kapott a magyar Szent Korona az Amerikai Egyesült Államokban. Ez azt jelenti, hogy a legmagasabb státuszt kapta meg, amit embernek sem könnyen adtak és adnak.

 

Pajtás Ernő ezredes 1937-ben lett koronaőrség parancsnoka, egész életét a Szent Korona védelmének szentelte. Sírja a Farkasréti temetőben található.

 

A Szent Korona Heidelberg, Köln, Frankfurt, útvonalon került a Bremenhaven-i kikötőbe, ahol már az Eisenhower elnök által küldött hadihajó (!) várta, ami átszállította az amerikai kontinensre. Ekkor 1953-at írtunk.A Szent Korona vasládáját faládába helyezték, melynek oldalára sugárveszélyre figyelmeztető jeleket festettek és "azonosítatlan repülő tárgy" felirattal látták el a fokozott biztonság miatt.

 

Kádár János nem vehetett részt, Apró Antalt izgalomba hozta

 

Az azt követő évek során minden magyar kormány visszakövetelte az Egyesült Államoktól a Szent Koronát. Nagyon kevesen tudták, hogy a szigorúan ellenőrzött és fokozottan védett katonai támaszponton, Forth Knox-ban őrzik. Carter elnök személyes meggyőződése alapján döntött a Szent Korona hazánknak történő visszaszolgáltatásáról. A mesébe illő és szinte hihetetlennek tűnő történet szerint Jimmy Carter elnök látnoka, Joan Dixon tanácsa is közrejátszott a döntésben. Látomása azt sugallta, hogy amennyiben a Szent Korona nem kerül vissza Magyarországra, akár az Egyesült Államok felbomlása is bekövetkezhet. További érdekesség, hogy Carter elnök felesége is álmot látott, melyben férje visszaszolgáltatta a magyaroknak a Szent Koronát. A korona sorsát meghatározó női szerepvállalásoknak még ezzel sincs vége. A francia elnök, Egon Bahr felesége az Egyesült Államokban történt látogatásuk alkalmából rendezett elnöki vacsorán rákérdezett, hogy ugyan miért nem adják már vissza a Szent Koronát Magyarországnak. Az elnök a kérdésre kérdéssel felelt: "ugyan mi köze Önnek ehhez?" mire jött a válasz, hogy "csak annyi: magyar lány vagyok".

 

Még egy magyar hölgy, Szeleczky Zita művésznő járt közben és segített a korona hazajuttatásában. Jegyezzük meg, hogy a magyar Szent Koronát Jimmy Carter elnöki rendeletre és nem az amerikai szenátus határozata miatt, valamint nem törvénybe foglaltaknak eleget téve, hanem saját személyes indíttatásából szolgáltatta vissza hazánknak. Szerencsénkre, Carter elnök nem hallgatott az ellenzőkre, és ennek köszönhetően 1978. január 5-én a Szent Koronát szállító repülőgép leszállhatott Budapesten.

     A visszaszolgáltatásnál az Egyesült Államok kikötötte, hogy az ünnepélyes átadáson Kádár János személyesen nem vehet részt. Még annak ellenére sem, hogy nagy része volt a felmerülő akadályok elhárításában és a visszaszolgáltatást ellenző személyek meggyőzésében. A korona ünnepélyes átadására 1978. január 6-án került sor az Országház kupolatermében. Az Egyesült Államok küldöttségét Cyrus Vance, Jimmy Carter különmegbízottja vezette. Tőle Apró Antal, az Országgyűlés elnöke vette át a magyar Szent Koronát. Apró Antal − egy későbbi riportban történt elmondása szerint − soha életében nem izgult annyira, mint akkor.” (forrás: Szilaj Csikó)

 

További jogos kérdésként merülhet fel az is, hogy vajon Wass Albertnek mikor tiszteleg legalább egyetlen „állami” szoborral hazánk nemzeti kormánya? S vajon meddig üldözik azokat, akik felvállalnak egy-egy Wass- vagy Horthy-szobor-avatást? Továbbá miért nem bünteti hasonló szigorral a törvény azt, aki Wass Albert vagy Horthy Miklós szobrát vöös festékkel önti le, mint azt, aki levette a vörös csillagot a szovjet emlékműről? 

   S ha már szobor-ügy, akkor feltehetjük a mára, úgy tűnik, örök klasszikussá vált kérdést is: a „vaskefével” mi a szándéka a kétharmados nemzeti kormánynak? Ha már egyszer Reagan elnököt is inspirálták a magyar forradalmak …