A brüsszeli télfáról kicsit másképp

Feltöltve: 2012. dcember 9., do

Tisztelt Olvasó!

Tisztelt Olvasó!

 

Brüsszelben „télfát” állítottak, és mindez a multikultinak, a muszlimoknak köszönhető – e hír zivatarként söpört át a magyar médián. Első szóra (hírre) elhitték, hogy a Brüsszelben élő muszlimok (arabok) erős nyomásgyakorlása miatt áll a 25 méter magas, tévéképernyőkből megépített „télfa”, vagy inkább „tévéfa” Brüsszel szépséges főterén. 

 

A történet persze ennél sokkal szimplább, és semmi köze az arabokhoz, inkább a helyi döntnökökhöz, és ahhoz a(z elektronikai?) céghez, amelyik kitalálta és az egész költségét állja.

 

Van Brüsszelben ismerősöm. Küldöm az emilt neki, nézne már utána. Utánanéz. Írja is a választ. A terveket egy művészeti központ dolgozta ki, ezekről komoly ítészek döntöttek. A városháza első emberének, a polgármesternek tetszik a XXI. század télfája. Az csak merő véletlenség, hogy ő szocialista. A testület egyik képviselő asszonya a muszlimok előretörésének látja a főtér új díszét. Merő véletlenségből ő kereszténydemokrata. Nyilatkozik is a fáról az egyik sajtóterméknek. Újságíró szorgosan jegyez, vagy tartja a magnót a képviselő asszony szája előtt, majd felröppenti a hírt a nagyvilágba. Magyar sajtó egy az egyben átveszi, pedig a helyi portálokon megtalálható a tévéfa története, ismerősöm is onnan tájékozódott először.

 

Arról szó sem esik a magyar sajtóban, hogy a muszlimoknak ehhez semmi közük, sokkal inkább annak a mutli cégnek, amelyik a télfa cehjét állja. Arról sem, hogy a brüsszeliek tiltakoztak az újmódi „fa” ellen. Mert szeretik a karácsonyt. Azt a hagyományosat, karácsonyfásat. Egy hét alatt tízezer aláírás gyűlt össze a tévéfa ellen. Két nap múlva, amikor a következő emilt kapom, akkor már húszezernél tartanak. De mindegy is volt. Brüsszel gyönyörű főterén felállították a nagy képernyőkből megépített, fára hajazó, vagy inkább fát imitáló förmedvényt (ismerősöm szava). A képernyőkön pereg a „show”, a karácsonyi történet – elvégre a hagyományokra üzletet lehet építeni. Esténként mily szép lehet a világító fa! Nappal sem maradnak show nélkül az ide látogatók: fel lehet menni a „fára”. A faágakon – bocsánat képernyő ágakon – amolyan karácsonyos valami fogadja a betérőt. Hogy mi, azzal adós maradok. Levélírómnak elég volt a kinti látvány, belülre már nem merészkedett. A mászás, a belső térben való bambulás viszont fizetős. Az így befolyt eurókból jótékonyság lesz: ott áll a fa mellett a kiírás, hogy mely segélyszervezet kapja a bevételt. Ezt olvasva át is járja az ember szívét az öröm és a karácsonykor kötelező szeretet. Lám a multinak is van szíve! (V. ö. József Attila: „Szivére veszi terhünk, gondunk. / Vállára venni nem bolond...”)

 

A förmedvénytől ötvenméternyire ott áll a téren a régi hagyományos karácsonyfa, szerényen, háromméteresen. A tér éttermesei állították, alatta akkora betlehemmel, mint egy „zalai parasztház”, benne kis Jézussal, Máriával, Józseffel, báránykákkal, és a város más terein is állnak a régi fák, a szívnek oly megszokottak.

 

Az előző  mondattal szépen, kereken be lehetne fejezni a télfa történetét. Ám ha egy hír elindul a nagyvilágba, többféle hullámot vethet, épp azért, mert a szavaknak rontó vagy gyógyító erejük van. Újabb emilt kapok: 

 

„A helyiek mondták, hogy a muszlimok nem mind ellenzik a karácsonyt, mivel jó üzlet nekik a sok vásárló, sőt, a kevésbé muszlim arabok, afrikaiak maguk is ünneplik. Ugyanakkor a kereszténydemokrata képviselőnő közleménye bele ültette a bogarat a fülükbe, és egyik arab haverom szomszédainak gyerekei ujjongtak: «Milyen jó, hogy a muszlimok már ilyen erősek, hogy nincs karácsonyfa a főtéren!». Így üt vissza egy nyilatkozat, ajvé!!!” 

– czy –