Tisztelt Olvasó!

 

Szaniszló Ferenc, az Echo Tv műsorvezetője nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából megkapta a legrangosabb hazai újságíró-kitüntetést, a Táncsics Mihály-díjat. A díj átvételét követően Szaniszló hangsúlyozta: „Ez bizonyítja, hogy sajtószabadság van Magyarországon. És, hogy szép lassan helyreáll a médiaegyensúly a kitüntetések területén is. És a másik pedig, hogy van egy olyan bátor és erős kormány, amely a bírálóit is elismeri és díjazza.” Azóta is parázs vita kíséri a kitüntetést, átlépve immár az országhatárt is. Korábbi díjazottak kinyilvánították, hogy kitüntetésük visszaadásával kívánnak tiltakozni a döntés ellen. Izrael budapesti nagykövete a díj visszavonását követelte, hangsúlyozva, hogy „minél előbb, annál jobb”. Balog Zoltán miniszter, a díj átadója, sajnálkozva közölte, hogy Szaniszló munkásságát utólag alaposabban megismerve, elhibázottnak ítéli a kitüntetésre vonatkozó döntését, ám a visszavonását a törvény nem teszi lehetővé. Pörzse Sándor, a Jobbik országgyűlési képviselője gerinctelennek, a Fidesz legnagyobb farizeusának nevezte Balog Zoltánt. Osztovits Ágnes, a Heti Válasz főmunkatársa, a Táncsics-díj kuratóriumának vezetője nyilatkozatban utasította vissza, hogy a kuratórium Szaniszló kitüntetését javasolta volna az emberi erőforrások miniszterének, vagyis Balog Zoltán döntése az ő ajánlásuk, előterjesztésük ellenében született. Vona Gábor, a Jobbik elnöke nyílt levélben szólította fel Izrael budapesti nagykövetét arra, hogy tartózkodjék a belpolitikai ügyeinkbe való beavatkozástól. Levelét imígyen zárta: „Én soha nem leszek Izrael kutyája, mint itt az összes parlamenti párt. Érti? Soha! Sem megvásárolható, sem megfélemlíthető nem vagyok. És ezzel még sokan így vagyunk. És egyre többen és többen. És abban a pillanatban, hogy kormányra kerülünk, Gyöngyösi Márton lesz a külügyminiszter, Szaniszló Ferenc pedig a Médiahatóság élére kerül. Önt pedig udvariasan hazaküldjük. És minél előbb, annál jobb!”

 

Nos, tisztelt Olvasó, ember legyen a talpán, aki helyénvaló ítéletet szeretne alkotni ebben a kacifántos kérdésben. Hiszen az elutasítás mellett határozó kuratóriumban ezúttal többségben voltak a „nemzeti oldal” újságírói, mégis elfogadták az ugyancsak odatartozó Osztovits érvelését: a Szaniszló által képviselt zűrzavaros gondolkodás és téveszmék méltatlanná teszik őt a magas elismerésre.

 

Szintén nem valahol a balliberális tábor médiájában sorolják, hanem a Heti Válaszban, hogy műsora, a Világ-Panoráma miatt a Médiatanács 2011 szeptemberében ötszázezer forintos bírságot szabott ki az Echo TV-re, miután Szaniszló a cigányságról, cigányterrorizmusról és az őket bátorító „náci liberálisokról” értekezett, akiknek – Szaniszló szerint – egyetlen céljuk, hogy az „ingyenélő emberszabásúakat a magyarokra uszítsák”. „Máskor – folytatja a Heti Válasz– összeesküvés-elméleteivel hívta fel magára a figyelmet. Egy alkalommal úgy vélte, a kolontári vörösiszap-katasztrófát az IMF idézte elő, és NATO-gépekkel bombázták a tározót, Jörg Haider osztrák politikus pedig nem autóbalesetben hunyt el, hanem robotrepülő (drón) végzett vele. Nemrég arra hívta fel nézői figyelmét, hogy egy bolgár látnokasszony, akinek jóslatai 80 százalékban megvalósulnak, megjövendölte: 2115-ben az idegenek a magyarokon keresztül veszik fel a kapcsolatot az emberiséggel. A magyarok eredetére vonatkozó elméleteket pedig így szintetizálta: »Mi, sumérok, szkíták, etruszkok, kelták, hunok – vagyis magyarok«.”

 

Egészen más „bűnöket” emleget Izrael nagykövete Szaniszló újságírói munkásságából. Ilan Mor a Facebookon közzétett nyilatkozatában azt írta: miközben Izrael és Magyarország együttműködik az antiszemitizmus elleni küzdelemben, az ilyen kitüntetések „negatív benyomást kelthetnek, és rossz irányba vezethetnek”. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezt a kitüntetést „olyan újságíró kapta, aki nyíltan antiszemita összeesküvés-elméleteket terjeszt Izrael ellen”, aki úgy véli, hogy „Izrael terrorista állam”, s aki ugyanazt a terminológiát használja és terjeszti, mint „a szélsőséges terrorszervezet, a Hamász”, valamint Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök; mindkettő Izrael megsemmisítését akarja látni – tette hozzá. S végül Ilan Mor hangsúlyozta: Szaniszló Ferenc „gondolatainak nincs helyük egy szabad és demokratikus társadalomban, mint Magyarország”.

 

Csakhogy mindezekkel szemben ott állnak a homlokegyenest más megítélések. Nemcsak jobbikos pártpolitikusoké, hanem például egy nagyra becsült dokumentumfilmes újságíróé. „Szaniszló immár ózondús levegőben” című írásában M. Szabó Imre ezzel kezdi visszaemlékezését: „Szaniszló Ferit akkor kedveltem meg, amikor a szerbiai háború dúlt. Soha nem felejtem azt a Panorámának készített riport-dokumentum drámát, amelyet a kedves református falu, Kórogy szerbek által történt orvtámadásáról tárt elénk, a Magyar Televízió nézői elé. Bátran, mi több, Wonke Rezsővel, operatőrével együtt hősiesen és magukat nem kímélve rögzítették, közvetítették azt a drámát, amit a szerb kommunista hatalom a tátott szájú Európa és a világ előtt merészelt megtenni Milosevics pártvezér-tábornok és hadserege.” M. Szabó aztán felidézi pályafutásuk közös állomásait, közös kirúgásukat („Fideszesek kifelé!”), Szaniszló örök segítőkészségét, korrektségét. Ezért aztán – írja M. Szabó – „Nagyon megörültem, amikor meghallottam, Szaniszló Ferenc Táncsics-díjat kapott!” Majd hozzáteszi: „Örök naivságom okán nem gondoltam, mi következik. A bal-liberális médiaharamiák mérhetetlenül visszataszító hörgése, vinnyogása. Németh Péter, a Népszava főszerkesztője kezdte, s aztán jöttek, ha nem is szépen, követték őt az üvöltők!”

 

M. Szabó maga is rendszeresen nézi a Világ-Panorámát, a Táncsics-díjjal kitüntetett újságíró mostani műsorát. Mint írja, Szaniszló a műsoraival „a fél, ha nem az egész Európát odaülteti a képernyő elé, a Kanadában, Amerikában, Ausztráliában élő magyarokat nem kevésbé. Özönlenek a levelek, a telefonok, az e-mailek. Eközben elvarázsol szatmárcsekei hangulatos beszámolójával, erdélyi s a Duna–deltában forgatott dokumentumfilmjeivel. Magyar hangjával. Magyar szívével!” 

 

Hogy Szaniszló antiszemita volna? Erre ezt feleli: 

 

„Olykor bizony felszisszenek, ez a jelzős szerkezet kicsit talán erős volt, vagy ha a közel-keleti két, évtizedek óta gyilkos háborúban – az egyiknek atombombája is van – harcoló szemita államáról, az öldöklő háborúról, a törvényellenesen épített lakótelepekről, a falról, az ENSZ-határozatok semmibe vételéről netán erősebben fogalmaz. Szaniszló zsenialitása, hogy fogalmazásával elmegy a lehető legtávolabbi határig, keményen–kíméletlenül felvillantva a valóságot, de aztán békésen, elegánsan visszatér a higgadt hanghoz. Ezt szinte művészi fokra fejlesztette. Táncsics-díja már csak ezért a képességéért is kijár!” 

 

Azt hiszem, már az eddigiekből is sejthető, hogy a Szaniszló-ügy voltaképp egy nagy – immár elodázhatatlan – erőpróba a szabad véleménynyilvánítás demokratikus jogát felülírni szándékozó „politikailag helyénvaló” (politically correct=PC) elkötelezettjei és elutasítói között. Ha végigböngésszük azok névsorát, akik Szaniszló kitüntetése miatt vissza kívánják adni a maguk kitüntetését, rögtön szembeötlik: bizony, a balliberális újságírók krémjével állunk szemben. Olyan újságok, műsorok neves alkotói, szerkesztői, sőt vezetői, amelyek a rendszerváltoztatás első pillanatától nagyon sokat tettek azért, hogy a nemzeti önérdek-érvényesítést aláássák, s a magyarságért felelősséget érzők helyett a nemzet kifosztóit segítsék hatalomhoz, s tartsák meg kétes hatalmukban.   

 

Példa gyanánt válasszunk ki egyetlen egy valakit a széles palettáról, s tegyük fel a teljesen gyakorlatias kérdést: vajon Bolgár György tett-e többet újságírói munkásságával a magyar függetlenségért vagy Szaniszló Ferenc? Vajon Bolgár György kitüntetését nem lehetne-e sokkal több okkal és joggal visszavonni, mint Szaniszló Ferencét? Vajon melyikük munkássága áll közelebb a díj névadójának szellemiségéhez, erkölcsiségéhez? Szaniszló ezt idézte tőle kitüntetésekor: „Ős Hunnia! Te vagy keblem mindene! Áldjon, védjen a magyarok Istene! Dicsőségben emelkedjél egekig, s uralkodjál az időknek végeig! Érted hordom a rabságnak láncait, és szenvedem a vakságnak kínjait. Legyen díjam koldusbot és tarisznyám – békén tűröm. Csak Te légy dicső – Hazám!” 

 

Ugye, itt már könnyű egyértelműen válaszolni? Ám abból mégsem lett botrány, hogy Bolgár György, Németh Péter és bajvívó társaik megkapták a magas rangú elismerést. Nem lett, mert aki akkor balhézott volna, az rögtön jókora „antiszemita” meg „rasszista” plecsnit kapott volna. A „politikailag korrektek” tekintélyes szalonjától. 

 

S ebbe a szalonba, bizony, az ún. nemzeti oldal újságírói közül is számosan beletartoznak. Éppen a Heti Válasz érvelésén látszik ez. Kétkedés nélkül elhinni, hogy Jörg Haider véletlen autóbalesetben halt meg, csak vastag szemellenzőben lehet. Ugyanez mondható el a kereskedelmi tornyok államilag vezérelt felrobbantásáról is. Tudomásul kell venni, hogy amíg a fősodratú média világszerte politikai vagy gazdasági (nagy)hatalmi érdekeket szolgál, addig a valódi demokráciának óriási szüksége van olyanokra, akik legalább a mellékvizeken megkérdőjelezik a „politikailag korrekt”-tel gondosan alátámasztott, alábástyázott, világméretű hazugságokat.

 

Nem tudhatni, hogy Szaniszlónak van-e mindenben igaza. Ha érzéseimre és eszemre hallgatok, azt mondom, időnként elveti a sulykot. Nagyon helyénvalónak tartanám is, ha a véleménynyilvánítás szabad mezején minél többen vitáznának vele, s ha olykor alapos érvekkel helyreraknák.  De nagyon helytelennek s károsnak tartom és tartanám, hogy működjön egy olyan „politikailag korrekt” kiválasztási-kitüntetési rendszer, amely csakis azokat hajlandó díjazni, akik így vagy úgy tagjai a PC-szalonnak. Ez a szalon ugyanis fizetett fenntartója és tartósítója a világ legnagyobb hazugságainak; olyasféléknek, amelyek időnként Magyarországot is igyekeznek hálójukba szőni, maradék szabadságát, függetlenségét – s vagyonát és termelőerejét elvenni.

 

Remélem tehát, hogy Szaniszló kitüntetése nem volt véletlen. Nem baj, ha Balog Zoltán utólag sajnálkozik, ha a kormány tagjaként, reálpolitikusként okosan „meghátrál”; a fontos, hogy a díj maradjon, s a kormányzati eltökéltség maradjon. Szaniszló szavaival élve: a kitüntetések terén is helyreálljon a médiaegyensúly...

 

 

Utóirat

 

Cikkem elkészülte, leadása után érkezett az MTI-hír: Balog Zoltán miniszter közleményben kérte fel Szaniszló Ferencet a „tévedésből megítélt” díja visszaadására. A megmozdult ellenerők immár hagyományos összhangját s nagyságát látva, Balog Zoltán e lépése belefér az okos reálpolitikába. Persze csak akkor, ha Szaniszló határozott nemet mond. Hozzáfűzve esetleg: ha tiltakozó elődjei – mint érdemtelenül díjazottak – valóban visszaadják a magukét, ő is megfontolja.