Feltöltve: 2013. március 27., do

A mérőórák becsülete

SOMOGYI JÁNOS

Tisztelt Olvasó!

Tisztelt Olvasó!

 

Adjuk vissza a villanyórák, gázórák becsületét, mert ma nincs meg a hitelük, becsületük.

 

Miért? Mert az áramdíj, gázdíj összege nem attól függ, hogy mit mutat a mérőóra. 

 

A kormányváltást megelőzően, még 3-4 évvel ezelőtt, legalább 10 tételből állt össze egy villanyszámla – a szénipari hozzájárulástól kezdve az energia menetrendváltozásáig –, és maga az áramfogyasztás mértéke csak egy elhanyagolhatóan mellékes adat volt, valahol a sor végén, a számla végösszegének töredékeként.

 

Mára már kedvezőbbre változott a helyzet, de még mindig felesleges, a Fogyasztó szempontjából értelmezhetetlen, ellenőrizhetetlen tételek vannak a villanyszámlán.

 

Ilyenek például: elosztói alapdíj, energiaalapú rendszerhasználati díj, normálárszabási díj, kedv. árszabási díj... A Fogyasztónak fogalma sincs, hogy mit takarnak, hogy pl. az elszámolt mennyiségből miért kerül X mennyiség kedvezményes elszámolásra, és miért kerül Y mennyiség „normál”-ra, hogy a rendszerhasználati díj mértékét már ne is említsem.

 

Milyen legyen egy villanyszámla? Olyan, hogy a Fogyasztó össze tudja vetni a rajta szereplő áramfogyasztást a lakásában felszerelt mérőóra szerintivel, és az ugyancsak feltüntetett egységár segítségével ki tudja számolni, mennyit kell fizetnie érte. 

 

Ilyen egyszerű. A mérőóra által mutatott kWh fogyasztás mennyisége és az 1 kWh/ egységár szorzata. A Fogyasztó csak az ilyen villanyszámla tartalmát tudja ellenőrizni. Amíg a számla az elfogyasztott mennyiség és az egységár szorzatán kívül más adatot, fizetendő tételt is tartalmaz, addig a Fogyasztót úgy csapják be a Szolgáltatók, ahogy akarják. Addig a villanyóra (és a Szolgáltatók) becsülete nem áll helyre.

 

Természetesen ugyanez vonatkozik a gázórákra, gázszámlákra is. Elég talán csak arra rámutatni, hogy a gázóra m3-ben méri a fogyasztást, de a gázszámla hőmennyiségben számolja a fizetendő díjat. Ilonka néni, Pali bácsi pedig kiszámolhatja, hogy egy m3 vajon hány MJ és akkor miért is kell annyit fizetni, amennyit.

 

Mindez eltörpül azonban a távfűtésszámlák áttekinthetetlen dzsungeléhez képest. Az egyik délalföldi megyei jogú városban – egykori polgármestere ma miniszter – olyan rendszer működik, hogy a városi vagyonkezelő által szolgáltatott távfűtést egy pesti kft elszámolása alapján számlázzák a boldogtalan fogyasztónak. A lakásban lévő radiátorokon költségmegosztó kis szerkezetek vannak, s ezek HA egységben mérik a fogyasztást. De a költségelszámolás a társasház és az elszámoló kft. közötti szerződés alapján történik, méghozzá 30 %-ban légköbméter-arányosan és 70%-ban a költségmegosztók szerinti fogyasztásarányosan. Ezzel még nincs vége, mert a számított értéket „korrigálják” – azaz megnövelik – a négyzetméterenkénti átlagfogyasztás 50 %-ának értékével (miként ez  Svájcban kötelező).

 

Mindezek eredményeként egy 54 m2-es üresen álló, lakatlan lakás, amelyben természetesen nincsen fűtés, egyhavi fűtésszámlája 9.349 Ft – melegvíz fogyasztási alapdíjjal (!).

 

Mindezek eredményeként a lakásokban a 9 fokozatú fűtésszabályozó a 0 fokozatra van állítva, azaz a lakott lakásokban sem fűtenek.

 

Mindezek eredményeként ha valaki nincs „beavatva” (új lakástulajdonos, albérlő) és a 0 fokozatról felcsavarja a szabályozót 3-4-5 fokozatra, akkor úgy jár, mint Kovács Tündéék az Eszperantó utcában: a fűtési szezon végén történt elszámoláskor  496.000 Ft-os számlát kaptak. Persze, a havi előlegként már megfizetett fűtésdíjon felül. Pedig csak az egyik szobában tekerték fel a fűtést.

 

Fantasztikus a távfűtést szolgáltató cég igazgatójának az elképesztően magas elszámoló számlára adott magyarázata: „Akkor lehet ilyen magas a számla, ha tényleg fűtöttek.” 

 

De az is előfordulhat az igazgató szerint, hogy pl. a társasház 30 lakásából 26-ban nem fűtenek, 4-ben pedig igen. A 30–70%-os rendszerben a 30% fűtést elosztják a 30 lakás között, míg a 70% költséget az egyes lakásokban mért fogyasztás alapján kell fizetni, így az összes 30 lakásban történt fogyasztást az a 4 lakás tulajdonosa fizeti, aki a radiátorán nem 0-ra állította a szabályozót. 

 

Kovácsék fordultak fűhöz-fához, de sem a fogyasztóvédelem, sem a mérésügyi hatóság nem érezte magát illetékesnek, a fűtéselszámolást végző kft vizsgálata szerint pedig a lakásban lévő mérőnek nincsen semmi baja. Az ügyvéd sem tudott mit mondani. Viszont a távfűtést szolgáltató nagyvonalúan részletfizetési kedvezményt adott, így a félmilliós számlát nem kell egy összegben kifizetni.

 

Normális dolog ez?! Normális dolog, hogy a fogyasztó nem azt a fogyasztást fizeti, amit a mérőóra mutat?!

 

Vissza kellene már adni végre a háztartásokban lévő mérőórák becsületét. És a fizető Fogyasztó tiszteletét.