Tisztelt Olvasó!

 

Van nekünk egy rovatunk, amelybe olyan írásokat szerkesztünk, amelyekről úgy gondoljuk: történelmi jelentőségűek.
Ez a rovat az Új történelem. Megtalálhatók benne olyan, múltunkról szóló írások, amelyek a megszokotthoz – az eddig sulykolthoz – képest egészen más színben tüntetnek fel korabeli eseményeket. De megtalálhatók benne olyan írások is, amelyeknek a témája teljesen a mához kötődik, ám fontossága, hordereje kiemeli a mindennapi hírhordalékból. 

 

Nos, ilyen cikk a Reding asszonnyal, a vehemens EU-biztossal foglalkozó.  

 

De miért is? 

 

Hirtelenjében négy olyan különleges körülményt is fel tudhatunk sorolni, amely döntésünket támasztja alá. 

 

Kevéssé új tényező, ám hordereje annál nagyobb, s ezért nem szűnhetünk elképedésünket hangoztatni amiatt, hogy Reding asszony mint EU-biztos leplezetlen elfogultsággal kelt ki az egyik teljes jogú EU-tag, azaz Magyarország ellen. 

 

Ugyanez mondható el arról a belterjes, rejtőzködő világhatalmi csoportosulásról, amelynek színe előtt szólt az EU-biztos magyarországi terveiről. A Bilderberg-csoport titkos ügyködése, a jobb sorsra érdemes demokráciák sorozatos kikezdése, a világhatalmi álmok és valóságok kéretlen szövögetése, bizony, ez mind-mind olyan téma, ill. fontos részlet, amely az Új történelembe kívánkozik; ám igazából már egyikük sem olyan nagy újdonság, 

 

Már több új ismerethez juthatunk Reding asszonynak a leendő magyarországi választások befolyásolására vonatkozó terveit szemlélgetve. Fülön csíphetjük azokat a módszereket, amelyekkel a választókat a most kormányzó erők ellen lehet hangolni; s amelyeket nyilván eddig sem voltak restek bevetni, csak ez eddig nem derült ki ilyen nyilvánvalóan. Akadtak ugyan néhányan, akik szóltak effélékről, de rögvest „összeesküvés-elméletesek”, „antiszemiták”, hasonlók lettek, s kénytelen-kelletlen széttárták karjukat. Mindenképp újdonság, hogy most Reding asszonynak kell kezdenie valamit magával. 

 

A következő újdonság nem annyira a puszta hírhez kötődik, inkább az értelmezéséhez. Nem szeretném senki torkán lenyomni a magam idevágó véleményét, ezért csupán kérdezek, s mindenki olyan választ ad magának, amilyet akar. 

 

Kinek a további országlását szeretné Reding asszony s a Bilderberg-csoport – akár választási csalással is – megakadályozni? Ha Reding asszony és a Bilderberg-csoport határozottan a magyar nemzet ellensége, vajon kiféle és miféle lehet az, akinek a nyakát szeretnék szegni?  

 

Nos tehát úgy véljük, kedves Olvasó, hogy mindeme körülmények az Új történelem rangjára emelik Reding asszony különös megnyilvánulását, ennek ilyen-olyan részleteit. De van ennek az egész történetnek egy olyan eleme, amelyről eddig nem szóltam, s amelyről pedig úgy vélem, jelentőségét tekintve csakugyan világrengető. 

 

A kiszivárgás. 

Az, hogy vége az eddig ördögien egységes, monolit pénzhatalmi tömbnek. Bekerült Bilderbergék közé egy igazi ember. Aki pedig „formailag” – vagyonilag? pozícióilag? származásilag? – nyilván odatartozik, különben nem lehetett volna ott. 

 

Ennek az embernek pedig megszólalt a józan esze. Eddig talán ő is ábrándozott egy jó kis világkormányról, amely majd rendben eluralkodgat a sokmilliárdnyi csökevényes embertársán. A szóra sem, figyelemre sem méltó, szürke embertömegen. Ez az ember hirtelen megérthetett valamit abból, hogy az ilyen vehemens Bilderberg-szolgák, mint amilyen Reding asszony is, egyáltalán nem a jót hozzák a világra, hanem a lihegő, ostoba lelketlenséget. Uralmuk nyomán nem kivirágozni fog itt bármi is, hanem végzetesen elmocsarasodni. Nem új világrend lesz ebből, hanem végzetes elsüllyedés, alámerülés. A Rossz magával ránt minden létező Jót.

 

S ez az istenes, józan ember történelmi fontosságú elhatározásra jutott. A Rosszal szemben a Jó szolgálatába állt. A már erősen gyülekezőben lévő Jók megsegítésére sietett. Talán el is döntötte ezzel a csatát...