Tisztelt Olvasó!

 

Töredelmesen bevallom, hogy nem győzöm törni a fejem. Olyan fordulatossá és ráadásul fenyegetővé váltak mindennapjaink, hogy a szokásosnál is nehezebbé vált a kínálkozó rejtvény megoldása. Kásler Árpád, a Banki Adósok Érdekvédelmi Szövetségének elnöke, nekiment Vukics Ferencnek, a Magyarok Szövetsége megalapítójának, a hagyományos magyar küzdősport (a baranta) jó értelemben vett fővezérének, s a személyes találkozójukon történtekre hivatkozva a nép ellenségének kiáltotta ki. De mert hát van szerencsénk Vukics Ferkót testközelből ismerni, ezért hüledezve figyeljük Kásler lendületes igyekezetét, miközben lázas elménk elfogadható magyarázat után kutakodik. Nem sokkal később aztán Kásler a miniszterelnökünknek ment neki, mondván, törvényszék elé kell állítani, akár fizikai erővel is. Ráadásul ezt nemcsak valahol az utcán mondta elkeseredett küzdőtársai gyűrűjében, hanem a nemzeti oldal jeles tévécsatornáján, az Echo TV-ben is. Lázas elménk ismét magyarázat után pörög, különösen, hogy friss még az élményünk: milyen derekasan szállt szembe Orbán az uniós balliberálisokkal a haza védelmében.

 

Szívesen vetnénk véget belső szellemi küszködésünknek azzal, hogy Kásler, úgy látszik, meghibbant, agyára ment a devizásokkal való vesződés vagy a nagy meleg, vagy elszaladt vele a ló, nem bírja kezelni megugrott népszerűségét, ezért akart már pártot is alapítani... De még az is megjárja a fejünket, hogy bizonyára valamiféle ügynök lehet ő, csak épp az a kérdés még, hogy kié... Ám ha becsülettel figyelemmel kísértük eddigi harcát s a szóban forgó interjúját, tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy másról lehet szó.

 

Kásler ugyanis a tévés beszélgetés során egy olyan ember képzetét keltette, aki bár halálosan elfáradt a devizahitelesekért folytatott jogkövető – azaz sziszifuszi – küzdelemben, de most már nem hajlandó feladni, csakazértis végigviszi, ha másképpen nem, országjárással, a kritikus tömeg összeverbuválásával, fellázításával. „Mit jelent ez az ellenállás? Hogy nem fizetnek semmit?” – kérdezte tőle a riporter. „Nem. Körülbelül úgy, ahogy a napokban történt Egyiptomban” – hangzott az egyértelmű válasz.   

 

Eszébe juthat-e efféle egy ép elméjű embernek, amikor az ország kormánykerekét végre nem idült hazaárulók rángatják?

 

Bizony, eszébe.

 

Kásler Árpád meglátásai ugyanis rendre helyénvalóak. Például igaza van abban, hogy itt nem volt semmiféle „devizakonverzió”, „egy óriási csalássorozatot, számviteli csalást követtek el”, „nem polgári bíróságra tartozik ez az ügy, ez büntetőügy”, „az adósok lényegében ma ugyanott tartanak, mint tegnap, ők ki vannak szolgáltatva teljesen a végrehajtó hiénáknak, a bankok túlkapásainak” stb. De még abban is igaza van, hogy „amit jogkövető magatartással meg lehetett tenni, mi azt megtettük”, s hogy „újra kell értékelni a jogrendet”.

 

S ha ennyi mindenben igaza van, nem lehet-e, hogy a következőben is? „Itt most már egész egyszerűen csak népakarattal lehet rendet tenni, hiszen egy összefonódott pénzügyi és politikai maffiáról beszélhetünk, és ennek áldozatául esett Magyarország az elmúlt 20-23 évben.”

 

No, most kezd csak agyam igazán pörögni, tisztelt Olvasó! És vele együtt az aggodamam növekedni...

 

Vajon ki a nép? És ki nem a nép? Kásler szerint a Kúria döntése nyomán Orbán Viktor „hiába nyilatkozta azt, hogy felháborítja ez az ítélet”, akkor is felelősségre kell vonni, törvényszék elé kell állítani. Kásler szerint Vukics Ferenc – „aki létrehozta a Magyarok Szövetségét, aki képes volt több százezer embert, jó magyar embert mozgósítani és magyarságtudatról beszélni – valamivel több mint egy óra alatt, annyi rosszat, gyalázatot és negatívumot mondott a magyarokról és a magyar nemzetről, amennyit a legvéresebb szájú román nacionalistától sem hallottam soha”. Orbán és Vukics tehát nem a nép, egyikük sem a magyarok javát igyekezett vagy igyekszik szolgálni. Mit is gondolhatnánk erről? Ki itt a hunyó? Kásler? Vukics? Orbán?

   

***

   

Szerencsére a miniszterelnökünktől kaptunk egy váratlan kapaszkodót. Ha még nem vagyunk a végtelenségig elfáradva, akkor nem legyintünk iménti nyilatkozatára, sokkal inkább felkapjuk a fejünket: felháborította a Kúria ítélete. Tisztelt Olvasó, nem annyira a felháborodásának van most jelentősége, hanem annak, hogy ezt ki is nyilvánította. Orbánról tudnivaló, hogy több sütnivalója van annál, semhogy fölösleges támadásoknak tegye ki magát. Azok után, hogy balfelől folyamatosan diktatórikus hajlamokkal vádolják, csak akkor fogja ily módon szóvá tenni a Kúria döntését, ha erre nagyon nyomós oka van. S e nyomós ok aligha lehet más, mint hogy ő is úgy látja, mint Kásler az Echo TV-ben: „Amit jogkövető magatartással meg lehetett tenni, mi azt megtettük.” Orbán, a nemzetéért elkötelezett reálpolitikus valószínűleg rájött arra, hogy a szóban forgó „maffia” léte, működése olyan erőket mozgósíthat ellene, amelyek többet árthatnak távlatos politikai terveinek, mint az izgága balliberális hadtest egésze. De arra is ráeszmélhetett, hogy a saját erejéből nem tudhat győzni a kondán, már csak azért sem, mert az idők során túl sok „disznó” segítségét volt kénytelen igénybe venni. Ezért hát a gágogó ludak tömegére van szüksége. A kásleri népre.

 

Talán ezért is kapott Kásler olyan kérdéseket a riportertől, amilyeneket kapott. „Mire lenne képes ez a kritikus tömeg? Mit tud ez a kritikus tömeg elérni?” Kásler, az őszinte ember, kertelés nélkül el is mondta: „A rendőrség, a katonaság át fog állni a kritikus tömeg megléténél, és egész egyszerűen törvényszék elé kell állítani a jelenlegi bankárokat, a jelenlegi politikusokat.” Ez a korábbi kormányokra is vonatkozik? – vetette fel a riporter. Mire a határozott válasz: „Magától értetődik.”

 

Nos, ha ez a „Magától értetődik” nem lett volna ennyire határozott az amúgy annyira fáradt riportalanytól, lázas elménk egy baloldali ügynököt vizionálhatott volna magunk elé; így viszont biztosak lehetünk abban, hogy ennél azért egyszerűbb a képlet. Vukics Ferkó az őt ért nyilvános támadásra (egyebek mellett) ezt válaszolta az eset egyik firtatójának: Árpinak csak Karácsony, Teleki, Móricz, Kodály, Zrínyi, Tessedik, Széchenyi stb. megállapításait továbbítottam (a legtöbb megállapításomat a magammal vitt könyvekből idéztem). Ha szervezni akar, akkor ezzel tisztában kell lennie... Ezek az emberek elképesztő munkát végeztek a magyar nemzet érdekében. Nem lehet ’a magyarság mocskolásának’, ’román titkosügynökök véleményének’ nevezni nemzetkritikájukat.

 

Kásler indítékait illetően Vukicsnak effélék jutottak eszébe: „Amúgy egy rendes gyerek. Jó ügyért küzd. Sajna ott akar politikai hatalmat szerezni, ahol nem lehet. A devizaadósok világnézeti összetétele sokkal vegyesebb annál, hogy a jelen magyar viszonyok között szervezett erőként léphetnének fel. El kellett volna dönteni, hogy mi a fontos. Segíteni az embereken, vagy a vezér szerepében tetszelegni.”

 

S még egy fontos részlet Vukics idevágó feleletéből: „Az ajtóból visszafordulva pedig azt mondtam, hogy nem kell mindenáron mindenkivel összeveszni, és Doubravszky Gyuri, akit ő most a legnagyobb ellenségének tart, igazából segíteni szeretne.”

 

Tisztelt Olvasó, jelentem, mintha kikerekedőben volna valamiféle kép. Kásler, a fáradt ember, nagy célokat tűzött maga elé. „Én most megkezdtem a második országjárásomat, száz városban tartok előadást, és utána kezdődik a megoldás...” – mondta el a tévéadásban. Nemrég Vukics Ferkó is nagy célokat tűzött ki maga elé, száz városban tartott előadást... És ő is elfáradt. Szerencsére idejében észrevette.

 

Mert a fáradtság nem jó tanácsadó. Megszűnik az éleslátásunk, amellyel éppen a felszínen hasonló, ám a mélyben annál inkább különböző dolgokat tudnánk a maguk valóságában, bonyolultságában, árnyalt finomságában látni. Káslert viszi előre a szíve, viszi előre a látomása – talán vezéri látomása –, de ez kevés lesz hirdetett küldetése beteljesítéséhez. Mondhatni, az elvakuló embert hamar megvezetik.

 

Leghamarabb is: maga magát.

 

(kapcsolódó film: http://www.youtube.com/watch?v=os2uml9Gsms&feature=youtu.be)