Tudva tudom, hogy ide, a Szilaj Csikó honlapjára jószerivel csak az teszi be a lábát, aki nehezen viseli a hivatásos politikusok hajmeresztő hazugságait. Akár: visszataszító meghunyászkodásait. Tényleg kiáltó ellentét: Hány országot támadott már meg Amerika, és hányat az általa rendre megtámadottak vagy megtámadni szándékozottak? S akkora már a kilógó lóláb a lankadatlan beetetéseknél, mint az ikertorony, Európa külügyérei mégsem átallták egészben lenyelni Amerikától a legújabbat, miszerint a világ rendje csak akkor állítható helyre, ha Szíriát egy kicsit megbombázzák. Ha ráhúznak még egy lapot a százezerre, hátha sokmilliós, netán sokmilliárdos lesz a nyereség, azaz az emberveszteség.
 
Lehet abban valami, hogy Európa hatalmi csúcsairól kikopott a kereszténység. Hiába mozdul és mozdít milliókat a békéért Ferenc pápa, az odafönt terpeszkedők egyszerűen köpnek rá. De ha csak rá köpnének! De most már saját választóikra is.
 
Kedves Olvasó, tudom, borzalmas belegondolni: ha egy politikust már sem a békeszerető közvélemény, sem a választói s a leendő választások nem riasztanak el a háborús bűnök vállalásától, akkor ott nagyon hatalmas és nagyon ördögi erőknek kell a háttérben buzgólkodniuk. S tudom, hogy jó lenne, ha az ide betérőknek most mondanánk néhány megnyugtató szót. Azoknak, akik torkig vannak a politikusi hazugságokkal, akikben az angol, olasz, német röpke ellenállás láttán hirtelen remény ébredt, hogy lám, mégsem értelmetlen dolog a világnak odakiabálni, kicsiny csikóként odanyeríteni, hogy hazudsz! Hazudsz! Hazudsz! Elég volt! Elegünk van belőled! Eljött az igazság órája – s ütött a tiéd! 
 
De lám, nem jött el, s nem ütött.
 
Akkor?
 
Édesanyám mondta egyszer, hogy nem tudhatunk minden bajbajutotton segíteni, de kell, hogy fájjon nekünk.
 
Ennyit tehetünk, ennyit tegyünk: fájjon nekünk. Szóljunk, hogy fáj nekünk.
 
Ha még akarjuk aludni az igazak álmát.