Tisztelt Olvasó!

Egy kis „életből ellesett” – mai – adalék a kisvállalkozásokhoz

Feltöltve: 2013. szept. 25., do 

HAJDÚ ÉVA

Igazából nem is egy "kis", hanem „mikro” vállalkozásról szólnék, ugyanis egyszemélyes...

 

Elkövettem azt az óriási hibát, hogy a kemencém (tíz év után igencsak esedékes) tisztítására végre megtalált szakembertől nem kértem előzetes árajánlatot. Ma (az ígért 8 óra helyett 11-kor) nekiveselkedett, az eredeti építő által ajánlott két tisztító lyuk helyett mind a hat, kínálkozó tisztítólyukat (kézmelegítőt) megbontotta (egyet sikeresen el is tört), s amennyire hozzáfért, kitisztította...

 

Az itt eltöltött kb. 6 órából jó, ha 5-öt – lazán – dolgozott (különben meg beszélt s nagyon fenntartott!).

Végül pedig benyújtott egy 55.000 Ft-os számlát.


Azt hittem, elájulok. Nem titok, nem is szégyen, de olykor picit kellemetlen: nekem épp ennyiből kell havonta megélnem...

Amikor egy picit összeráncoltam a homlokom – mondván: – Azért négy köbméternyi tűzifa vagy két tankolásnyi benzin árát régebben nem keresték meg a még oly ragyogó szakemberek sem néhány óra alatt –  csak annyit mondott: – Hát, igen, nagyon megváltoztak az idők...

 

Hát ennyi kis mikrotörténet a mikrovállalkozókról  (persze, tisztelet a kivételnek...).

 

Még fontolgatom, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez fordulok, ám a bizalmam már kicsorbult. Sosem voltam rest, ha csak megtehettem, szót emelni a magyar kisvállalkozók érdekében. De hát az ilyenekért, tisztelt Olvasó...?

Tisztelt Olvasó!