Az alábbi hír esett be hozzánk világhálós levelezésünk jóvoltából: 

 

Ismét cigány-terror Pécsett!!!

 

Este a cigányok összeverték a 18 éves szentesi K. T.-t Pécsett, majd felgyújtották.
Vérre lett volna szüksége, de a frissen szervezett véradás már nem járt eredménnyel, reggelre belehalt sérüléseibe.
A rendőrségtől kiszivárgott információ szerint belügyminiszteri utasításra teljes hírzárlat van az ügyben.
A srác idén érettségizett, felvételt nyert az ELTE-re. Családi kiránduláson voltak a városban.
Egyetlen médium nem közölte le eddig...

Mi ez?

!

Terjesszétek, ne maradhasson titokban!!!!

 

*

Igen, ez világos és egyértelmű: ilyen súlyú bűncselekmények nem maradhatnak titokban,  semmilyen megfontolásból. Egy magára valamit is adó világhálós újságnak, a Szilaj Csikónak közölnie, terjesztenie kell. Még olyan megfontolásból sem maradhat titokban egy efféle hír, hogy netán gyilkos indulatokat ébreszthet a gyilkosok ellen, s ezt jobb megelőzni. A gyilkos indulatokat valóban jobb megelőzni, de nem bármi áron, nem ilyen áron: a súlyos tények – azaz borzalmak – elhallgatásával, vagyis a jónép becsapásával, megtévesztésével.

 

*

 

Voltaképp három nagy baj van itt egyszerre, s mindhármat meg kellene végre valahogy oldani.

 

Az egyik, hogy emberi hordafélék egyre-másra ártatlanokat, védteleneket, bűnteleneket gyilkolnak.

 

A másik, hogy az erdőtől nem látjuk a fát. Hogy nem tudunk különbséget tenni a fa és az erdő között. A bármilyen horda és a bármilyen nép között.

 

A harmadik nagy baj pedig, amiről már szót ejtettünk: a struccpolitika. A tömegközlés – akárcsak a politika – homokba dugja fejét. Ezzel pedig erősen hozzájárul ahhoz, hogy azok is homokba dugják, akiknek pedig a dolguk volna a borzalmas helyzet kezelése, megoldása. A törvényhozástól, a rendvédelmen át, az igazságszolgáltatásig. De idevehetjük az értelmesen, felelősségteljesen gondolkodó polgártársainkat, közéleti személyiségeinket is, nem utolsósorban a politikusainkat. 

 

*

 

Aligha véletlenül kaptam épp a napokban egy érdekfeszítő, vékonyka könyvet. Címe egy kellemes, könnyű olvasmányt ígért: „Jó napot! Ferenc pápa vagyok”. Azonban egyáltalán nem egy könnyen emészthető írás, meg kell birkózni minden mondatával. A mélységei miatt. „Mit jelent egy jezsuita számára pápának lenni? – kérdezik a szentatyától.  – Az ignáci lelkiség melyik eleme segíti legjobban szolgálata megélésében?” Több mint váratlan, első hallásra igen rejtélyes feleletet kapunk:

 

„A megkülönböztetés.”

 

A több oldalt is kitevő válaszból szemezgetek most, fél szemem a „gyilkos cigányok” felvetett témáján tartva.

 

„Lehetnek nagy terveink, de a megvalósításkor kevés és kicsiny dolgokon munkálkodjunk. Vagy használhatunk gyenge eszközöket, amelyek hatékonyabbnak bizonyulnak, mint az erős eszközök, ahogy szent Pál mondja a Korintusiaknak írt első levelében.”

 

„Ez a megkülönböztetés időt igényel. Sokan úgy gondolják, hogy a változások és reformok rövid idő alatt megtörténnek. Hiszem, hogy mindig szükség van időre a valódi, hatékony változás alapjainak a letételéhez. Ez a megkülönböztetés ideje.”

 

„A megkülönböztetés bölcsessége megment az élet szükségszerű kétértelműségétől, és segít megtalálni a legalkalmasabb eszközöket, amelyek nem mindig azok, amelyek nagynak és erősnek látszanak.”

 

*

 

Nagy és erős megoldásként kínálja magát a cigány hordákkal való kemény rendvédelmi leszámolás. Csakhogy mit fognak szólni a tisztességes cigányok, ha a kemény fellépés nem mindenféle emberi brutalitások és hordák ellen történne meg, hanem csakis a cigányok ellen? Akármennyire is kínálja magát a cigány bűnözés, a cigány elvetemültség hangoztatása amiatt, hogy a cigányság köreiben gyakoribbak a brutális fizikai tettlegességek, mint a nem cigányok soraiban, a megkülönböztetés szellemi fáradságával – és bölcsességével kell élnünk. Ha eltekintünk a szigorú különbségtételtől, akkor mi magunk öntünk olajat a tűzre, egybetereljük a tisztességes cigányokat a gyilkos hordákkal, s ahelyett, hogy tisztességeseink segítséget adnának egymásnak a tisztességtelenek ellenében, a cigány és nem cigány hordák továbbra is rettegésben fognak tartani mindenkit, aki csak útjukba kerül.

 

Tehát: el kell felejteni, cigány-e valaki vagy nem, a normákat kell mindenki számára világossá tenni, s bárkinek, aki normát sért, erősen a fejére koppintani.

*

 

Az elfelejtéshez, persze, az is szükséges, hogy akik politikailag korrekt vagy éppen inkorrekt előnyöket csiholnak a cigányság megkülönbözetés nélküli emlegetéséből, azokat a közvélemény tegye helyre. A cigányság egészének hátrányos helyzetű, jogaiban sértett kisebbségként való emlegetése, politikai tálalása azzal a súlyos társadalmi következménnyel járt, hogy a cigányság bűnözésre, normaszegésre hajlamos elemei felbátorítva érezték magukat a bűnözésre, „kiváltságaiknak” a maguk módján való érvényesítésére. A cigányság egészének bűnösként való felmutatása pedig (amelyre viszont a Jobbik hajlamos, éppen a megkülönböztetés elmaradása vagy puszta formalitása miatt) azzal a következménnyel jár – mint imént említettem –, hogy hozzájárul azok egybetereléséhez, akiknek megkülönböztetett kezelése valamennyiünk elemi érdeke közös jövőnkre nézvést.

*

 

„Ez a megkülönböztetés időt igényel”, figyelmeztet Ferenc pápa, s úgy tűnik, nagyon igaza van, tisztelt Olvasó!

 

Mert a szemléletváltozásnak – a megkülönböztetés képessége bölcs gyakorlásának – legelőbb bennünk, saját magunkban kell megkezdődnie, végrehajtódnia. A hatalmat leginkább kényszerű politikai szempontok mozgatják, a választóknak, a polgároknak kell abba besegíteniük, hogy a maguk meggyőződését hangoztassák, s ha már demokrácia van, mint választók a politikát ebbe vagy abba az irányba tereljék. Egy biztos: amíg mi magunk nem jövünk rá a jó megoldásra, amíg mi magunk nem szorgalmazzuk a jó megoldást, addig a politika a maga érdeke szerint fog eljárni: a kisebbik ellenállás felé fog elmozdulni. Ha egyáltalán mozdul bármerre is, s nem csak homokba dugja a fejét, tisztelt Olvasó...

 

*

 

Azóta kiderült, kedves Olvasó, hogy a fiatalember embertelen meggyilkolása – rémhír. Ám a legkülönösebb az egészben, hogy e tény cseppet sem gyengíti mondandóm érvényét: e hír azért tudott villámgyorsan végigszaladni a világhálón, mert a közvélemény rá van hangolódva a "brutális cigánybűnözés" rémképére. Annál inkább érdemes időt s figyelmet fordítanunk a megkülönböztetés megkezdésére...