„Holnapra meglesz az ukrán-IMF segélycsomag. A Nemzetközi Valutaalap csütörtökön jelenti be a mintegy 15 milliárd dolláros hitelcsomagot Ukrajnának.” Egyik gyűjtő oldalon jelent meg a fenti „hírecske”. Egyből a Kis gömböc meséje jutott eszembe. Jön, jön a kanyarban a mi jótevőnk, az IMF, a mi kis gömböcünk… Abban a reményben, hogy jót eszünk belőle, elfogadjuk, nem is gondolva arra, hogy egyszer csak elszabadul, és telhetetlen lesz…

     Kellenek majd neki a gyárak, a termelő egységek, s minden, ami eddig ételt adott, és italt. Igen, italt, mert úgy megtölti gömböckénk a gyomrát, hogy innia kell. Vezetékestől issza majd az ukrán kőolajat, gázt. És láss csodát, még fel sem robban, hanem továbbra is mondogatja:

     – Ukrajna, hamm, bekaplak!

     Az ukránok a pénzecskét „befektetik”. Megalakulnak pályázatíró és elbíráló társaságok, honlapok villognak drága pénzért, majd ásnak, feltúrnak jó pénzért ezt meg azt, de épülni semmi sem fog, ha igen, az silány lesz, és jönnek a körbetartozások… A számlagyárak… Akik közel ülnek a tűzhöz, gazdagodnak, püffedeznek, igét hirdetnek, mentik a pénzüket ilyen-olyan bankokba, s a banki kisgömböcök, látva, hogy a szegény nép milyen elárvult, kinyújtják segítő kezüket…

    Na, Ukrajna, szép jövő előtt állsz, mert most már nemcsak az IMF, hanem az otthoni zsírosok is csak azt ismétlik:

    – Ukrajna, hamm, bekaplak!

    Hogy mi soha nem tanulunk a népmeséinkből?!