„Holnap halnap.” Dehogy halnap, csupán országos választások. Terjed, egyre gyorsabban az a fajta reklám, amelynél első menetben megragadják az ember figyelmét bármiféle hülye képpel vagy szöveggel, s mikor elkaptak, előbújnak az igazi szándékkal.

     Most tehát elkaptalak, tisztelt Olvasó, így már akkor is remélhetem, hogy elolvasol, ha egyébként teszel a választásokra, inkább hét gyümölcsfát ültetnél családtagjaiddal, miként nemes gondolkodónk, Géczy Gábor ígéri tenni. Most azt hihetnéd, hogy ez a logikus eszmefuttatás következik: bár nagyra becsüljük Géczy Gábort, ám ebben a dologban nem szabad rá hallgatni. Aki ugyanis nem megy el szavazni, az azt kockáztatja, hogy a baloldal bosszúszomjas szélhámosai férkőznek ismét a kormánykerékhez.

     S habár van ebben igazság, én most itt, tisztelt Olvasó, csak azért sem fogom azt mondani, hogy ez az igazság. Alapos okkal születnek meg olyan érzések és vélekedések, hogy a most a kormánykerék környékén szorgoskodók viselkedésével és magatartásával is súlyos bajok vannak, s a világ szép rendjéhez tartozik, hogy e születések híre eljusson az illetékesekhez, a most uralkodókhoz, s amennyire csak tudják, kapják össze magukat.

    De az is a világ szép rendjéhez tartozik, hogy az igazságok más oldalaira, más összefüggéseire is felfigyeljünk. Kinél, kiknél van nagyobb esélyünk arra, hogy a magunk vágyódásai felé tereljük a politikusi ösztönöket és szándékokat? Nem fogjuk levenni a döntés felelősségét a válladról, tisztelt Olvasó, mert nem dolgunk. De az talán dolgunk, hogy elmondjuk, amit látni vélünk, gondolni vélünk. Például azt, hogy a balliberális oldal első embere momentán egy kecske ösztönszintjén él és gondolkodik. Nem azért, mert egy született alávaló, egyáltalán. Hanem azért, mert a múlttól súlyosan terhelt balliberálisoknak e pillanatban egyetlen egy biztos sarokpontjuk (kapaszkodójuk, fogódzkodójuk) sincs széles e világban. Istenük nincs, az anyagelvű világ pedig romjaiban hever. Vak vezetne világtalant ott, a kormánykeréknél.

    Van viszont kétségtelenül koncepciója Orbán Viktornak, s hozzá még kétségbevonhatatlan tehetsége is, sőt agyafúrtsága a megvalósításhoz. El kell döntened – s neked kell eldöntened –, tisztelt Olvasó, hogy az orbáni pártos, klientúrás rendből leselkedne rád több veszedelem, vagy egy balliberális káoszból.

    Csak a Fidesz? Vagy szavazz a Jobbikra?

    Te döntesz, tisztelt Olvasó.

    A Fidesz, akárhogy is, egy markáns hatalmi tömb, ennek nemcsak minden előnyével, de minden hátrányával is. Aki így vagy úgy nem tartozik bele, az ezekben az ínséges időkben hamar és könnyen jut az éppen hogy csak tengődök, vegetálók sorsára. Nem árt egyetlen hatalomnak sem tudnia és éreznie, hogy nem csak ő létezik, mások is ott lihegnek a nyakában, s ha nem szedi össze magát, még be is érhetik őt. De itt is marad gondolkodni-, tépelődnivalód – s főleg döntenivalód, tisztelt Olvasó! Mert jó elhatározásnak tűnik a lihegőket noszogatni. De nem baj, ha az a valószínű igazság is megjárja fejed, hogy a nemzeti radikálisok ma csupán egy töredékét fedik le a magyar állampolgárok érzés- és vágyvilágának. Nem elég befogadók ahhoz, s még nem is elég okosak és dörzsöltek, hogy ezt a megosztott országot rendben vezetni tudják.

    Holnap tehát nem halnap, kedves Olvasó! 2014. április 6-a ennél egy kicsit azért fontosabb közös sorsunk szempontjából. Ezért hát javallt az urnákhoz járulás. Vagy a gyümölcsfaültetés....