Isten látja lelkem: lelkes O.V.-drukker vagyok. Minden fontos beszédére odafigyelek, tátott szájjal hallgatom legutóbbi székfoglalóját, lelkesen, igaz örömmel olvasom Igor Janke: Hajrá, magyarok! c. könyvét. Tisztában vagyok vele, hogy – reálpolitikusként – alaposan meg kell fontolnia minden újabb „húzását”.  Amelyek lassan már az EU-ban is tekintélyt parancsolnak. Igyekszem gondolkodva követni. És nagyon szorítok neki. De nem szemellenzősen! Mert legyen az bármilyen rangadó, ha egy játékos súlyosan vét, bizony-bizony kijár neki a sárga lap! Márpedig...

 

*

Egyik pártnak sem vagyok tagja, s nem is leszek.

 

Történt, hogy egy kedves barátom – akit fáradhatatlan nemzeti jogvédő tevékenységéért különösen tisztelek – megkért: „Segítenél? Az EP választáson a településeteken kellene a szavazatszámláló bizottságban a Jobbikot képviselni.”  Hát persze, feleltem, ezen ne múljon, szívesen rááldozom a vasárnapom...

 

Meg sem fordult az örök naiv fejemben, hogy ezzel alaposan elásom magam, s a nap végeztével szinte majd ujjal mutogatnak rám  – a „másik” oldalról...

*

Amikor a formaságokat tisztázandó, telefonon a közjegyzővel, ill. helyettesével beszéltem, s megkérdezték: melyik párt delegál, mondtam, hogy a Jobbik. Hallottam a vonal túlsó végén a hitetlenkedő neszezést, a megdöbbenést. Megfagyott a levegő.

*

A szavazás rendben lezajlott, a település messze az országos átlag fölött teljesített 34%-os részvételi aránnyal, a Fidesz támogatottsága 70%, a Jobbiké 12%. A polgármester is a mi körzetünkben adta le szavazatát. A tőle megszokott, barátságos stílusban üdvözölte a bizottság tagjait – engem a szokottnál kissé hűvösebben...

 

A nap során alkalmam volt a jegyzővel és helyettesével is néhány szót váltanom – a meghökkenésükről. Az értetlenkedésükről: hogy mire vetemedtem. Nekik is, később két másik ismerősnek is ajánlottam: üljünk le egy kicsit, s beszéljük meg, hogyan is van ez. Mert, ugye, nem sakktábláról van szó, csupa fekete meg fehér figurákkal. Nézzük egy kicsit árnyaltabban a nagy játszmát, és azért hallgassuk meg azt is, amit odaát dobolnak! Tessék szíves lenni nekem megnevezni, kik és hogyan képviselték az elmúlt öt év során az EU-ban Magyarországot. Név szerint! Talán nem Morvai Krisztina volt az, aki minden alkalmat megragadott, hogy teljes mellszélességgel védje a magyar érdekeket? Tessék meghallgatni egyik-másik felszólalását!

 

No, és vajon hogyan szavaztak hazánk képviselői? Ott van pl. a Lunacek jelentés. Tessék csak megnézni a szavazás részleteit (országokra bontva : All Member States – Hungary alatt)! Talán nem a fideszes Szájer József volt az, aki többedmagával megszavazta? Ezt?!  – Sárga lap!  És a földtörvény? – Sárga lap! És az időzített Kovács Béla-ügy a kilógó lólábbal? – Sárga lap!

 

Vegyük hát le nyugodtan azt a szemellenzőt, és árnyaljuk a nagy játszma sakkfiguráit. A „buta” paraszt ugyanis akár a királynak is nekimegy, ha nincs más választása. Mert, mondjuk, az anyaföld védelme a tét.

 

Jól tudom, persze, lehet valakit egyetlen kézlegyintéssel „leírni” –  a „másik” oldalról... De azért gondolkozni is lehet. Sőt! Kötelező, ha már ekkora a tét.