Tisztelt Olvasó!

Van is igazsága, meg nincs is

Feltöltve: 2014. aug. 08., do

DANKÓ ZSUZSANNA
T. Szerkesztőség!

 

Elolvasva Ferkó írását, két dolog jutott eszembe:

     – egy sértődött emberé (gyereké), akinek elvették a kedvenc játékát

     – a másik hasonló: egy nagy egóval rendelkező emberé, aki elfelejti, hogy mit kapott azoktól éveken keresztül, akiket most igyekszik besározni.

     Vukics Ferkó egy nagyon jó előadói képességekkel rendelkező ember, aki a sikeres baranta-mozgalom megalapítója és éltetője. Ugyanakkor viszont – nagy erőfeszítések ellenére – az MSZ-t nem tudta egyben tartani, a rohamosan növekvő taglétszám majdnem ugyanolyan gyorsan el is tűnt.

     Van is igazsága, meg nincs is – csakhogy ezzel az írásával sok embert megbánt(hat)ott most, akik mind szívügyüknek tekintették és tekintik ma is az MSZ-t, és annak gyermekét: a MOGY-ot.

     Nem tudom, hány tagja van a baranta-mozgalomnak. Sok barantás MSZ-tagnak is vallja magát, és nagyon sok MSZ-tag nem barantás (én sem).

     Mi is dolgozunk, és tesszük a magunk lépéseit azért, hogy rendeződjünk.

     Igen, lesz MOGY jövőre is.
     De azt az MSZ-tagok és a MOGY-Egyesület fogja szervezni!

     A barantások pedig megcsinálhatják az élőképet, annak szervezésében jeleskedő NEM MSZ-tag vezetőjükkel, Vukics Ferkóval – akit a munkájáért becsülök, de ezért az írásáért nagyon nem....

     Megjegyzem, a tagsági díj náluk főleg az edzések helyszíne okán van, ami nekünk nincsen. Igaza van abban, ha az MSZ-tagok valóban komolyan gondolják, akkor tagdíjat is kéne fizessenek! Könnyebb lenne a dolgunk, lenne miből elindítani a szervezést pl.

     A többségnek még érlelődni kell.

     Ezért sem szabad idén erőltetni egy puszta-fesztet, amivé a MOGY lealacsonyodott, bármily színvonalas is volt fesztivál-szerű mivoltában az előadásokkal, élőképpel, mégsem az volt, amit a neve sugall....

     Tessenek csak ennek komolyabban utánagondolni!....

     A MOGY pedig betöltötte már eddig is létével, amit kellett: minden falunapon, rendezvényen komoly előadások, bemutatók, hagyományőrzők és kézműves portékák vannak már –  gagyiárusok és zsibvásár helyett!

     No, ugye?

     Itt az ideje, hogy a szellemiséggel váltsunk, ugorjunk egy fokot, magasabb szintre.

     Ehhez kívánok erőt, kitartást, és elsősorban felismerést minden magyar embernek. (Mert a magyar nem fajta, hanem minőség...)

 

     Isten – Isten!

   

     Dankó Zsuzsanna

     Mohács

Vukics Ferenc Tisztázás végett c. írásához...