T. Szerkesztőség!

 

Bár semmilyen személyeskedésbe nem szerettem volna belebonyolódni, és remélem az érintettek felnőttesen túllépnek rajta, de most már nekem is szólanom kell!

     Le kell írnom ugyanis itt, nagy plénum előtt, hogy én igenis át szeretném még egyszer élni azt az euforikus állapotot, amit 2009 nyarán abban a nagy sátorban.  Akkor ott az Ég s a Föld összeért! Ferit, „pallosra” emeltük, s ezzel vezetőnkké választottuk! Szem nem igazán maradt szárazon!

     Így történt!

     Ugyanabban az emelkedett hangulatban kezdtünk neki a közös munkánkhoz és folytattuk, amíg egy szép napon szakadás történt.  Sajnos!

     Összefoglalva:

 

• Volt egy vezetőnk, akit az égiek erős karizmával ruháztak fel, s aki helyéig, a mai napig senki nem ért el!

• Volt egy vezetőnk, aki rengeteget dolgozott, s öt nekünk ebben csak egy kicsit sikerült segítenünk!

• De, volt egy vezetőnk, aki a mércét magához állította, s velünk szemben türelmetlen volt!

• És volt egy vezetőnk, aki ma igen is sértődött, mert valóban elvették, vagy inkább elveszítette a saját „játékát“!

     

     Nem szabad!

     Mert itt van nekünk-ha más nem – a MOGY – a közös gyermekünk, akit, amit felnevelnünk kell!

     Ma már nem szabad senkit sem sértegetni, az okokat előásni, felhánytorgatni, mert ezek sehova sem vezetnek! Új lappal kell indulnunk!  A következő lépés csakis az ELÖRE!

     Érdemes lenne ismét átgondolni a folytatást! Velünk együtt, vagy nélkülünk? Karizmatikus vezetővel, vagy középszerűvel? Szeretetteljesen, lelkiekben gazdagon, vagy dúr bele Balázs módjára?

     Mi most az előbbit tesszük! SZER-t ülünk és nem középszerűen! Jövőre mi is a MOGY-ot szeretnénk, de ahhoz már az idei megtisztulásra is szükség lesz!

     Várunk mindenkit, kirekesztés nélkül, a közös jövőnk reményében!

     A Jóisten velünk van!

 

Papp Éva

Budapest