Tisztelt Olvasó!

A verekedésről és a befuccsolt polgármesteri jelölésről

Feltöltve: 2014. aug. 20, do

VERZÁR ÉVA

Köszönet kokainista barátunk, László Béla okfejtéséért, aki valójában nincs is a listán, így tán nem is ismerheti a verekedésünk okait.

     Ami történt, megtörtént.

     Ezért határoztam úgy, hogy összetoborzom a triumvirátust, és tisztázom a történteket a Blaha Lujza sarkánál.  Erről elfelejtettem értesíteni László Bélát és Varga Domokos Györgyöt, s meglehet, ez volt az oka, hogy a Blaha sarkán nem találtam őket. De szerencsémre – vagy szerencsétlenségemre – Szanyi kapitány épp a helyszínen szemrevételezte az ételkiosztás helyét, s amikor megszólítottam, nagyon szívesen mellém szegődött. És amikor elmondtam, hogy s mint jártam, azonnal elővette lapos flaskáját a belső zsebéből, és javasolta, hogy azonnal menjünk az ATV műsorszóró stúdiójába, és ha ott jól szerepelünk, talán még aznap élőben jelentkezhetünk a TV2- nek nezevezett stúdió esti, úgynevezett híradó – valójában rendőrségi hírblokk – műsorában. Ott aztán nemcsak engem, de rokonaimat, szomszédaimat is megszólaltatják, hogy pontos képet nyújtsanak erről az elvetemült nőverő alakról.  

     Túl sokat emelgettük a flaskát, mire adásba kerültünk – megj. Olgica is meghúzta a belső zsebből előkerült mennyei italt – majd bejelentett minket, kérdezgetett, de ekkor én már átestem a ló túlsó oldalára – székemmel együtt –, és arról mertem beszélni, hogy micsoda nagyszerű ember az én barátom, s hogy a verekedés kacsa, valójában egy nagy kosár gombával látogatott meg, amit még aznap elkészítettem, és jó túrós puliszkával két napig falatoztunk belőle. Olgica a szemét meresztgette, erre én még a borról is beszéltem, amit az urammal vedeltek, s még a medencénkben hűtött vörös pezsgővel is előhozakodtam, mire aztán megvonták tőlem a szót.

     Szanyi kapitány az adás végén rosszallóan nézett rám, és kijelentette, hogy a XXX. kerületnek nem kell ilyen megbízhatatlan író polgármesterjelöltnek, pedig milyen nagy kár, pár év alatt Varga Domokos György még azt a nemes pillanatot is megérhette volna, amikor augusztus 20-án átveszi hazánk legnagyobb kitüntetését. S mert növésre langaléta, a díj átadójának sem kellene földig hajolnia – mint ebben a nevezetes 2014-es évben történt – s ezzel is kockáztatni gerince kiakadását.

     Arról pedig, hogy a cenzorasszonyhoz küldtem volna, egy szó sem igaz, ezt lázálmában láthatta neves hozzászólónk, Bélánk, mert Vargát seregnyi ember védi: asszony, anyós, após, nővér, húgocska, öcs, báty őrzi. Mire egy melltartót kikapcsol, arra valaki megjelenik az árnyékában jóra intve, féltőn felkarolva az elveszendőbe készülő írót.

     Végül megjegyzendő: ha valaki székelyt üt, az számítson bicskára vagy egy jól célzó lábra.

     

     Isten segedelmével, Szent Istvánnak ünnepén.

     Verzár Éva

Az érintett hozzászólása a hozzászóláshoz, László Béla: Nem úgy történt! c. írásához