Tisztelt Olvasó!

Czakó Gábor írja: Mint tudjuk, a II. Világháború 1939. szeptember elsején, Lengyelország német lerohanásával kezdődött...     Én pedig ma sokat gondolok arra, hogy a szüleim ma 75 éve (igen, 1939. szeptember 1-én) kötöttek házasságot, miután délben hallották a rádióban, hogy Hitler lerohanta Lengyelországot. Egy-két hét múlva tervezték az esküvőt (az állatok az ólban mind megúszták), anyám menyasszonyi ruhája még a varrónőnél, a násznép persze még sehol, épp a padlót sikálta, aztán magára kapott valami fehér (?) ruhát, s elszaladtak az anyakönyvvezetőhöz...

     Apám este már vonaton robogott Ausztria felé, mert nem óhajtott katonáskodni, ott meg volt a Hofer-Schranznál egy jó állása: mezőgazdasági gépeket szerelt, javított (talán még zajlott az aratás is...). Igen ám, de a határon leszállították, mivelhogy sorköteles volt, nem hagyhatja el az országot.  

     Nekivágott hát gyalogosan – pont ilyen hideg, esős időben –, s a zöld határon a szuronyok villogása tájékoztatta, merre ne menjen. Odaát aztán betért az első kocsmába, és száraz ruhát kért. Elmondta, hogy került oda. Ezt hallva, azonnal azt ajánlották: igyanak áldomást az új életére: a vonat, amelyről leszállították, összeütközött egy másikkal. Amikor aztán ott haladt el, látta: abból a kupéból, amelyikben ő ült, nem sok maradt.

     Hát így volt – s ezért (IS) lehetek most itt, Önökkel, kedves Olvasó!