Kedves Szilaj Csikó!

 

Kérdeztél! Hát felelek, hogy megvédhessem magunk!

     Nekünk, akik a „verőcei vártan” eltökélten az idei kis „MOGY– SZER“ hátterét biztosítottuk, nem volt időnk a gyűlölködésre! Hanem tettük a dolgunkat tehetségünk szerint! Kevesen voltunk, s ezért minden időnket éppen a soros feladat kötötte le!

     Nem tudom, akkor ki marakodott, gyűlölködött volna és hozta felszínre a feszültséget? Nos, az csak olyan valaki lehetett, akinek nem volt ott feladata! És az a valaki biztosan nem közülünk való volt!

     Valószínűleg jöttek hozzánk látogatóba olyanok is, akik provokálni akartak! Talán sikerült is nekik egy kicsit, mert óvatlanságunkat kihasználva szóhoz, jobban szólva: mikrofonhoz jutottak. Legközelebb biztosan nem teszik, mert éberebbek leszünk!

     De a gyűlölködést még mindig nem értem! Ki kivel gyűlölködött?

     H´ja, talán ez is azoknak sikerülhetett, akik látogatóba jöttek, éppen ilyen szándékkal. Ezt nem észrevenni persze szintén hiba volt, amiből természetesen tanulnunk kell!

     De miért is nem voltunk ott többen rendezők, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő? Nem tudom!

     Mi, „kis csoportos MSZ-sek“, Verőcén ennek az általunk létrehozott nagybetűs rendezvénynek, a MOGY-nak csak a jövőbeni folytonosságát szerettük volna biztosítani. Hatalmi szándékok nem vezéreltek bennünket! Nem is vezethettek, mert igazi vezetőnk sincs! Vezető nélkül pedig még a „gitt egylet” is több nálunk!

     Ez a SZER tehát csak szeretetből jöhetett létre és szeretetet volt hivatott sugározni! No meg segítséget, amit sikerült is a felvidéki kis iskolásoknak kézzelfoghatóan átnyújtanunk!

     Én úgy gondolom, mi, akik Verőcén cselekedtünk, nem hőböröghettünk! Inkább, a kiutat próbáltuk keresni! Nem volt könnyű! Pláne akkor nem, ha a szándékunkat utólag még félre is magyarázzák!

     

     Írtam mindezt a magam és a mundér becsületét védve,

     szeretettel:

 

     Papp Éva