Ha megnézi kirakatba tett hír- és filmkínálatunkat, bizonyára feltűnik, hogy viszonylag sokat foglalkozunk a háborúval. Habár általában véve nem szeretünk olyan témákra teret és időt áldozni, amelyekkel amúgy is foglalkozik a nagyvilág, viszonylag mégis sokszor teszünk kivételt, igaz, mindig alapos okból. A legtöbbször azt igyekszünk hangoztatni, hogy nem értünk egyet a főáram tálalásával. Például több ízben is ezt tettük a Charlie Hebdo-ügyben. Legutóbb (tegnap, azaz szombat este) a Világpanorámából, Szaniszló Ferenctől nyerhettünk megerősítést: több felvételt is bejátszottak a „terrorista” támadást „véletlenül” megörökítettek közül, s hát saját szemünkkel láthattuk, hogyan próbáltak 9/11 színvonalon ismét lóvá tenni bennünket.

De nemcsak a való valóság megismertetésére szeretünk figyelmet fordítani, hanem a világvége hangulatokat is igyekszünk emberibb korlátok közé terelni, rámutatva a háborús kardcsörtetéseken túli, reményteljesebb történésekre, összefüggésekre.

Ebből a megfontolásból például különösen az Ön figyelmébe ajánljuk, tisztelt Olvasó, az ukrán (ukrajnai) asszonyok bátor kiállásáról szóló filmet: úgy belefojtották a hangot a toborzó tisztbe, hogy csak na! Öröm volt hallani! Ennek a filmnek azonban van egy nagyon fontos másik tanulsága is: akármennyire igaz is, hogy a világháló ilyen-olyan erőközpontok hatalmi törekvéseit is jócskán elősegíti, akkor sem hangoztathatjuk eléggé annak a jelentőségét, hogy éppen az egyre féktelenebb háttérhatalmi ármányok kiderítéséhez nélkülözhetetlen eszköz számunkra ez a civilek belakta, világot átszövő információs háló. Ma már egy toborzó demagógiát sem tudnak olyan könnyedén lenyomni a torkunkon, hisz pár ilyen derék asszony bátor kiállása végigszalad a világhálón, s százszor meggondolja mind a hatalom, mind a szolgálója, hogy próbálkozik-e ugyanazzal a süketeléssel még egyszer. Ki tudja, hogy ezek a bátorságok – a hátborzongató, csöppet sem díszletszerű háborús képekkel egyetemben – nem járultak-e hozzá annak beláttatásához is, hogy Ukrajnának is, az EU-nak is ki kell békülnie Oroszországgal?

Persze, hogy végül is mennyi hasznot hoz a világot jobbítani akarók számára az a törekvésünk, hogy az igazságok nyomába eredjünk, felismeréseinket közkinccsé tegyük, attól is függ, hogy a tisztelt Olvasónak mennyire fontos ez egyáltalán. A Szilaj Csikó olvasóinak nyilván fontos lehet valamennyire, különben ide se jönnének. Ám szomorú tény – saját tágabb köreinkben erről újra és újra meggyőződhetünk –, hogy a fősodor nagyközönsége szinte vakon elhiszi az ott ömlesztett hazugságokat. Sajnos még az olyan gyenge lábakon állókat is, mint éppen a 9/11. De hát – szoktam mondani – nekünk szerencsére nem dolgunk megváltani a világot. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy az igaznak remélt igazunkat mondjuk, amíg bírjuk, tisztelt Olvasó.