Isten nyugosztalja Schweitzer József főrabbit, különösen, hogy halála nyomán megint dúl a törzsi háború. Méghozzá azért, mert az elvakult balliberális törzs rövidlátó politikusai a friss halálán sütögetik pecsenyéjüket, és hol valamelyik kerületben, hol az Országházban kezdeményezik az egyperces néma tisztelgéseket. A nem kevésbé elvakult jobboldali, nemzeti törzs igazságbajnokai pedig vagy csak azért is ülve maradnak, vagy pedig hangosan tiltakoznak, nyílt levelet írogatnak, mondván, micsoda szégyen: tiszteletet követelni egy olyan embernek, aki 2000-ben, a magyar parlamentben ezt mondotta volna: „Önök, magyarok, Kelet-Európa szégyene. Egész életemet arra fogom szentelni népemmel együtt, hogy önöknek ott ártsak, ahol tudok.”

És hogy valóban ezt mondhatta, olyanok állítják, akik közmegbecsülésnek örvendenek, alaposságukról és nemzet iránti elkötelezettségükről ismertek, mint például Drábik János vagy Prof. Dr. Bokor Imre. Akiknek mindig szívesen adunk teret például itt, a Szilaj Csikón is.

Mikor megkaptuk Bokor Imre írását, nem is késlekedtünk kitenni a kirakatunkba. Utána azonban (ma már tudjuk, hogy talán inkább előtte kellett volna) elkezdtünk nyomozni a világhálón: csakugyan mondta-e azt a főrabbi, amit neki tulajdonítanak. Schweitzer József főrabbi ugyanis nem a meggondolatlanságairól volt híres, mint inkább a bölcsességéről és a mások iránti figyelmességéről. S ezzel lehetett összefüggésben az is, hogy bár Kövér László házelnök rendreutasította a szocialistákat – máskor ne fogjanak ilyen meglepetésszerű partizánakciókba –, azt helyénvalónak ítélte, hogy az Országgyűlés egyperces néma felállással adózzon a főrabbi emlékének. Nos, irdatlan sok portálon ott virít a főrabbitól idézett ádáz gondolat; van, ahol elhangzásának időpontjaként még a 2000. évet is megjelölik, de van, ahol még a hónapot és a napot is. Ám egyetlen olyan parlamenti dokumentumot vagy világhálós filmet, hangfelvételt nem vetett fel a Google keresője, amely kétségkívül igazolta volna a súlyos vádat.

Viszont rábukkantunk a mandiner-cikkre és a Pesti Srácokra. Az előbbit azonnal fel is tettük csikónkra, a Bokor-levél mellé.

Aztán elkezdünk merengeni. Milyen furcsa dolog is az Igazság. A nagy kezdőbetűs. Mennyire szomjazzuk mindig, mennyire kívánunk kiállni, küzdeni, harcolni érte! S hogy mégis milyen csalfa tud lenni, hogy rá tud szedni minket, a legjobbjainkat is, ha nem vigyázunk. Már-már arra gondolnánk, hogy csalfaságának ez a legfőbb üzenete: tessék alaposan körüljárni, mielőtt kimondanád, zászlódra tűznéd. Pedig valójában egészen mást üzen: NE A MAGAD, HANEM AZ ÉLET IGAZSÁGÁT KERESD. Ne legyen azonnali hívószavad valakire, hogy biztos magyarellenes volt, biztos nemzetellenes volt, ha egyszer zsidó volt, ráadásul még főrabbi is.

Tekintsük a történteket mostantól, tisztelt Olvasó, Schweitzer József főrabbi akaratlan hagyatkozásának, békítő intelmének. Ettől még ugyanolyan elszántsággal eredjünk ez után is az Igazság nyomába, mint eddig. Csak éppen kicsit több bizalommal, jóval kevesebb előítélettel.