Megszületett az első menekültviccünk. Így szól:

A menekült bemegy a kocsmába:

– Jó napot! Kérek egy üveg pálinkát.
– Melyikből?
– A kerítésszaggatóból!

(forrás:internet)

Mondhatni, vicctermelő történelmi korszakban élünk, tisztelt Olvasó. Örüljünk! Vigadjunk!

Csakhogy inkább sírni lenne kedvem. A minap álltam a Deák téren, vártam a barátnőmre, a tér sarkán ott ült/állt egy arab(?) kinézetű férfi, mutogatott egy térképet, és mint mondta, Spanyolországba akar eljutni. Ehhez kért pénzt. Míg ott voltam, kapott a jó szándékú, liberális(?) nőktől (!) 5–5 ezer forintot. Később beszélgettünk az ott tartózkodó, jegyet árusító lányokkal, akiktől megtudtuk, hogy az úriember azt mondta: már csak 6 ezer forint hiányzik a vonatjegyéhez. Ehhez képest majd kétszeresét kapta rövid ottlétem alatt – mégis tovább kéregetett.

Kedvem lett volna az egyik, ötvenes hölgytől megkérdezni, hogy a honi hajléktalanoknak adott-e valaha legalább 500 forintot? Valószínűleg nem, hiszen az idegen szép, kedves stb. – ki-ki használja a neki tetsző jelzőt.

-y