Megközelítőleg sem lehet bátran állítani, hogy a népvándorlás dolgában immár minden világos, de azért a mozaikokból többé-kevésbé már kirakódott egy kép, amelyen el lehet elmélkedni. Ezt a még kissé töredezett képet tárnám most a tisztelt Olvasó elé, s próbálnék meg hangos felvetésekkel élni a jövőt illetően.

 

Előrebocsátom: bár igyekszem száraz tényekre, érzelemmentes, tömör megállapításokra hagyatkozni, egyáltalán nem gondolom, hogy ezek vitathatatlanok lennének. Ugyanazokból a száraz tényekből minden további nélkül levonhatók egészen más, ám ugyancsak helytállónak tűnő következtetések is.

 

Kérem a tisztelt Olvasót, hogy most kösse be magát. Ugyanis nem egy tudományos igényű, de ettől még igaznak érzett megállapítás fog következni.

 

A történelem viharai az emberiség próbatételei.

 

A mostani elementáris népvándorlás is egy ilyen próbatétel. Igazságok feszülnek egymásnak, méghozzá olyan igazságok, amelyek mindegyikének megvan a maga létjogosultsága. Igaza van az államnak, amikor a sáskajárástól meg kívánja védeni a rá bízott országot és ennek állampolgárait; s igaza van az emberbarátnak, aki a szülőföldjükről elmenekültek szenvedéseit igyekszik enyhíteni.

 

Vagy igaza lehet annak, aki az Európai Unió vezetőinek töketlenkedéseit és a végeláthatatlan emberáradatot látván, a világháló segítségével szólítja fel embertársait az önvédelemre és önellátásra való haladéktalan berendezkedésre. De igaza lehet akár e sorok írójának is, aki úgy véli, hogy az emberiségnek, s ezen belül Európának ennél talán méltóbb megoldásokon kellene törnie a fejét – hiszen nemcsak kenyéren él az ember, hanem fennkölt igazságokon is.

 

Tisztelt Olvasó, még egy kicsit tartsa bekövetve magát.

 

Azt gondolom, hogy senki nem születik hiába e földre; mindenkinek az a dolga, hogy fújja a magáét – és ne a másét. Lehet, hogy egyszer majd kiderül: az önvédelemre és önellátásra felszólító embertársunkat igazolja az idő, s az ő családja megmenekül, az enyém pedig...  Bocsáttassék meg, de jobb, ha le sem írom! A magam feladatának, hivatásának viszont inkább azt tekintem, hogy a drámai folyamatokban, történésekben is lássam meg a jót, az épületeset, a biztatót. Miközben okokról, időbeni, történelmi láncolatokról beszélek, elmém egyik rejtett bugyrában legyen ott a fordítottja is, amelyből kiderül: isteni célszerűség vezényel mindent. Ahogy a korábbi – a régészeti leletek alapján cáfolhatatlanul létezett – fejlett civilizációk bukásánál is. Sokra vitte az emberiség, de nem elégre. Óriási vívmányai ellenére sem tudott elemi feladatokkal megbirkózni. Az eget ostromolta, mégis rövidlátó, önző, esendő maradt. Ebbe bukott bele.

 

S a Mindenhatónak jószerivel mindent ki kellett törölnie az adatbázisból, módosítani kellett a programon, újabb operációs rendszert kellett feltöltenie, újabb történelmi korszakot kellett elindítania.

 

A nagy kérdés: nekünk is bele kell-e buknunk a magunk korszakába?

 

Kérem, tisztelt Olvasó, egy utolsó gondolat erejéig tartsa még bekötve magát!

 

Nyilvánvalóan semmi értelme egy olyan világnak, amelyben minden előre le van osztva. Egyszerűen nem kívánhatunk olyan rosszat a Mindenhatónak, hogy ő – előre s tisztán látva a világ akár ilyen, akár olyan kimenetelét – halálra unja, hovatovább agyonásítozza magát. Biztosra kell vennünk tehát, hogy van tétje annak, miként állunk helyt a világra szóló megmérettetéseken. Van tétje annak, hogy az óriási felfordulásból az emberiség és erre hivatott egyedei milyen lényeges üzeneteket hámoznak ki, milyen jeleket vélnek kiolvasni, s mi mindent sütnek ki belőlük.

 

Tisztelt Olvasó!

 

Akkor jöhetnek most már a tényszerű mozaikok! Tekintettel arra, hogy – nyilatkozata szerint – mostanában már Fábry Sándor tévésztár is bekapcsolja napközben a készülékét, hogy tájékozódjon a legfrissebb hírekről, ezért szükségtelennek tartom a bővebb kifejtést; inkább csak jelzésértékű felsorolásokkal élek.

 

• Nyugat-Európa alapeszménye az individualista liberalizmus.

  • harcol a melegházasságért, a nem nélküli ember jogaiért, az eutanáziáért, a művi abortuszért, az önmegvalósításért, a határok felszámolásáért, a világpolgárságért, a szabad kereskedelemért, a korlátlan fogyasztási élvezetekért;

  • szereti a szabadságot, a kényelmet, nem szereti a nagy családot, a családi és társadalmi kötöttségeket;

    • a társadalom elöregedése nem mint nemzethalál-vízió foglalkoztatja, csak mint gazdasági teljesítménycsökkenés;

    • gond nélkül pótolná az emberhiányt akár robotokkal, akár más kultúrájú bevándorlókkal;

  • az egyént látja az állampolgárban is, a vándorló tömegben is;  

  • nem érinti meg a közösségek sorsa, gyengülése, hígulása, pusztulása;

    • sem a szíreké, sem a keleti keresztényeké, sem az őshonos székelyeké;

    • a saját országáé sem; amíg a saját létét, kényelmét nem érzi veszélyeztetve, nem foglalkoztatja nemzetközössége sorsa, pusztulása;

  • harcos, kétmércés önbecsülése van;

    • a maga szabadelvűsége és szabadsága minden előtt;

    • a másik szabadsága csak a maga szabadsága miatt fontos; elvi jelentőséggel bír;

    • aki a maga szabadságával (pl. szabad vélemény-nyilvánításával) az ő szabadságát veszélyezteti, az bélyeget kap (antiszemita, fasiszta, náci, nacionalista, diktátor, rasszista, embertelen és emberiségellenes);

    • aki az ő koordináta-rendszere szerint szélsőséges, azt akkor is kizárni igyekszik a demokráciából, ha a demokrácia – a nép, a démosz – választottja.

  • az akut kettősmérce miatt képtelen a legelemibb különbségtételre is;

    • nem hajlandó különbséget látni az ötvenhatos szabadságharcosok menekülése, táborokban őrzése, szabályozott befogadása és letelepítése, valamint az illegális bevándorlók erőszakos betolakodása között;

    • nem hajlandó jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a kerítés az illegális, törvénytelen behatolások ellen véd, s egyáltalán nem állja útját a törvényes menedékjog-kérési szándékoknak, akaratoknak;

    • nem hajlandó jelentőséget tulajdonítani annak, hogy az iszlám vallás több mint hit: kultúra, önazonosság; nem hajlik a társadalomba való beilleszkedésre, hajlamos viszont a befogadója kirekesztésére, sőt elpusztítására.

  • mindent véd és támogat – de legalábbis nem támadja –, ami mint egyént segíti őt a szabad (szabadelvű) érvényesülésében;

    • támogatja a határok, a kereskedelmi és kulturális korlátok, a nemzeti és társadalmi kötöttségek lebontását;

    • utóbbiakkal szemben közvetlenül vagy közvetve („politikailag korrekt” közbeszédével) elősegíti a pénzhatalmi és nagyhatalmi érdekek  érvényesülését;

    • híve a népvándorlásnak, idegen közösségek befogadásának, mivel ösztönösen híve minden olyannak, ami gyengíti az állam és a nemzeti közösségek (mint az individuum legfőbb ellenlábasainak) erejét;

    • mivel azonban alapjában véve kényelemszerető, ezért saját maga nem jár élen a tényleges segítésben, befogadásban (eltekintve a médiának szóló ripacskodástól), hanem erre az irgalmas szamaritánusokat és a hasznos hülyéket mozgósítja. (Ld. még ehhez: 1) A keresztény Európa és az iszlám, https://www.youtube.com/watch?t=5&v=oIbikyCPOKk 2) Jeszenszky Zsolt: A nyugati közvélemény vezérei az iszlám fundamentalisták tökéletes hasznos hülyéi, http://mandiner.hu/cikk/20150908_jeszenszky_zsolt_orban_takarodj_avagy_orvosi_esetek_es_a_rasszista_europa)

 

 

• Kelet- és Közép-Európa alapeszményében keveredik az individualista liberalizmus és a nemzeti, kulturális, vallási – keresztény – kötöttség, elkötelezettség.

  • békésebb időszakokban, elfogadható életszínvonalon az állampolgárok kisebbik részét foglalkoztatják a nemzeti sorskérdések;

  • a gazdasági rend, anyagi jólét megbillenésekor, a kedvező kilátások gyengülésekor az állampolgárok nagyobbik része véli úgy, hogy nemzeti összefogásra, önvédelemre, függetlenségre, a nemzeti érdekek érvényesítésére, a belső és külső nemzetellenes törekvések fékezésére, hárítására, a nemzet érdekeit szolgáló politikai erők támogatására van szükség;

  • díjazza a nemzetközi hatalmakkal (ld. pl. az IMF-fel) szembeni fellépést; a nemzet szabadsága fontosabb, mint az egyéni szabadságjogok feltétlen kiszolgálása;

  • van fogékonysága az egyéni szabadságjogok és a hazafias kötelességek egyensúlya, harmóniája iránt; az egyén és a nemzet egymást erősítő, közös boldogulásának ideája iránt.

 

• A világ földrengésszerű, szeszélyes változásai mögött leginkább az USA nagyhatalmi mesterkedései fedezhetők fel;

  • találó megfogalmazás: „az USA egy lator szuperhatalommá vált – úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú”;

  • hatalma révén egy 9/11-es nagyságrendű ördögi ügyletet is le tudott nyomni a világ torkán;

  • országpusztításaival fő előidézője a mostani inváziónak;

  • nagyhatalmi akcióiba sikeresen vonta be Európa vezető hatalmait; a világ közvéleménye előtt ezért is tudta megúszni eddig a nyilvános felelősségre vonást;

  • a nemzetek felszámolásában érdekelt szabadkőműves háttérhatalom ugyancsak erőteljes támogatója az USA és szövetségesei romboló akcióinak.

  • Állítólag Putyin mondta: A szociáldemokrata utópia szajkózása abszurd: az a 300 leggazdagabb amerikai oligarcha beszél humanitárius viselkedésről és világbékéről, akiknek vagyona 2300 milliárd dollár, és akik az emberek lelkével a legcsekélyebb mértékben sem foglalkoznak. A világot fenekestől felfordítani, megosztani és bankautomatákat gyártani, ez az egyetlen programjuk. Ez az egész, ami zajlik, Hamletbe illő, zakkant színjáték.

 

• A harmadik világ érthetetlennek tűnő jelensége: minél nagyobb a szegénység és a társadalmi káosz, annál nagyobb a népszaporulat. Ami viszont már nem olyan érthetetlen: a szegénységben és káoszban, mint a pestis, terjed az iszlám radikalizmus. A szegénység és a társadalmi káosz előidézésében – az USA-n és a nemzetek feletti pénzhatalmon túl – Európa volt gyarmattartói játszottak és játszanak meghatározó szerepet. (ld. az IMF fejlesztő–eladósító–kiszipolyozó „segítségnyújtása”, Irak szétrombolása, „Arab tavasz” stb.) A vándorútra indulókat

  • elfelé taszigálja a nyomor, a szegénység

  • elfelé taszigálja a háború

  • vonzzák az európai meggazdagodás reményei

  • távozásra, hódításra ösztökélik az iszlám radikálisok

  • távozásra ösztökélik hátsó szándékú háttérhatalmi tényezők

    • tény, hogy rejtett, nemzetek feletti forrásokból kézikönyveket, szórólapokat, útiköltséget, felkészítést, eligazítást, kapcsolatokat, csábítást és biztatást kapnak (ld. ehhez pl. a Sorossal összefüggésbe hozható honlapot: w2eu.info – welcome to europe /üdvözöljük európában/; Independent information for refugees and migrants coming to Europe /független információ az Európába érkező menekülteknek és bevándorlóknak/, http://w2eu.info/work.en.html)

  • vonzzák az iszlám hódítás esélyei.

 

Ennyit tehát, tisztelt Olvasó, az ijesztő méretűvé vált népvándorlás talán legfontosabb mozaikkockáiról. Még nem foglalkoztunk olyan számottevő hatalmi tényezőkkel, mint pl. Oroszország és Kína. Azonban gondolatunk továbbszövéséhez, egyebek közt a címben is megfogalmazott kérdés megválaszolásához az eddigi töredékek is elegendőnek tűnnek.

 

Miért is verte ki a biztosítékot a magyar kormányfő kezdeményezésére csak azért is megépített magyar kerítés?

 

Mindenekelőtt azért, mert EZ A KERÍTÉS TÖKÉLETES JELKÉP!

 

Minden pici elemével tökéletesen kifejezi, hogy felállítói megelégelték Európa balliberális szellemi diktátorainak közveszélyes ügyködését, vagy éppen töketlenkedését. Megelégelték az önbecsapást, a kettős mércét, a demokrata és humanista szólamokba öltöztetett népellenességét,  az önfeladást, az önsorsrontást, Európa elárulását, átjátszását, kiszolgáltatását: agresszív politikai, gazdasági, ideológiai erőknek, rejtőzködő háttérhatalmaknak.

 

Ez a kerítés tömény, százhetvenöt kilométernyi valóságosságával mindenki szeme láttára látványos megtorpanásra kényszerít: nem lehet agyonhallgatni, mint a félkontinensnyi, mellékáramú  mormogásokat a főáramú média kézbentartásával.

 

Ez a kerítés valóságosan is, jelképesen is védi egész Európát: védi a betolakodók ellen, védi a brüsszeli bürokraták és áldemokraták ellen, védi a nemzetállamok ellenségei és a balliberálisok hasznos hülyéi ellen.

 

Ez a kerítés az emberiség egy új korszakának határát jelképezi.

 

Azt a korszakot, amelyben az emberiség újabb próbatételre indul.

 

Korábbi korszakában sikeres próbát tett a szabadság útján: az egyén felszabadításával, a közösségi kapcsolatok és akaratok háttérbe szorításával, a határok és korlátok eltüntetésével, a fogyasztás istenítésével, Isten zárójelbe tételével vagy akár elűzésével soha nem látott anyagi fejlődés vette kezdetét. A szabadságnak, az egyén felszabadításának azonban hatalmas ára lett.

 

Új korszakában az emberiség még egy lehetőség kap: végre megtanulhatja, kimunkálhatja a különbségtétel fáradságos tudományát. Megtanulhat különbséget tenni igazi, termékeny szabadság és romboló, pusztító, önérdekű szabadság között; igazi népszolgálat és áldemokrácia között; áldásos nemzeti kötelékek és ártó nacionalizmus között; alázatos bekopogtatók és elkapatott követelők között.

 

Mindezeket megtanulni voltaképp nem olyan ördöngös dolog. Hiszen az elmúlt évtizedekben, években, s hát e napokban nagyon sokan szóltak róluk. De úgy tűnik, hiába. Európa urai még mindig kvótáznak. Pillanatnyi érdekeik és szellemi kényelmeik rabjai.

 

Velük szemben azonban napról napra erősödnek és sokasodnak a kerítéshívők. Napról napra harsogóbb a hangjuk. Gyűlnek a kerítés innenső oldalára. Azok közül is egyre többen, akik eddig a balliberálisok szirénhangjára kábultak, ám az invázió ereje mind kijózanítóbban hat rájuk.

 

Elkerülhetetlennek tűnik, hogy a kerítés két oldalán állók, gyülekezők – a régi és az új korszak hívei, jelképei – végül egymásnak ne essenek. De nem szükségszerű, hogy ez véres és végezetes háborúba torkolljon.  Már ma is látszik remény arra, hogy lator Amerika és brüsszeli Európa józanabb fele összetalálkozik Oroszország és Kína reálpolitikai érdekeivel. Látszik remény arra, hogy megfékezhető a radikális iszlám térhódítása – éppen a mérsékeltebb muzulmánok megnyerésével, megsegítésével. Látszik remény arra, hogy a kerítés két oldalán állók elkerülhetetlen ütközése nem fogja lángba borítani sem Európát, sem az egész Földet.

 

S ha már elméletileg látszik rá remény, miért ne segítenénk be a Mindenhatónak, ki-ki a maga helyén? Hát nem, Tisztelt Olvasó?