Közeledik március 15-e, az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk. Amikor e sorokat írom, még csak március 12-t mutat a naptár, de már most látszik a Facebook bejegyzésekből, a virtuálisan szerveződő csoportok közleményeiből, hogy mindenféle tüntetések, demonstrációk várhatók, melyeknek az égvilágon semmi közük nincsen az ünnep tárgyát képező eseményekhez.

 

Inkább a hatalomból kiszorult pártok, a mára európai színezetet felvett, egyébként  mindenkor a nemzet ellenen munkálkodó csoportok által szított megmozdulások ezek. Tetszik vagy nem tetszik, de kockásinges, feketeinges meg vörösinges és egyéb öltözetekbe bújt demonstrációk nem tartoznak az 1848-as eseményekre való méltó megemlékezéshez; aktuálpolitikai, kormány melletti és az elleni tüntetés nem erősíti a 1848-as hősök emlékezetét.

 

Tekintsünk is vissza röviden az eseményekre, melyekről méltó módon az elmúlt 25 évben egyszer sem sikerült megemlékeznünk. 1848. március 15-én állt össze kritikus tömeggé és robbant fel az a társadalmi, gazdasági folyamat, amely a reformkort jellemezte. Ennek célja, − hogy mai divatos szóval éljek − Magyarország társadalmi és gazdasági felzárkóztatása az akkori Európához. A március 15-i vértelen pesti forradalom miatt meghátrált bécsi udvar az addigi helytartótanács helyében a nemzetgyűlésnek felelős kormány felállítását tette lehetővé az áprilisi törvényekkel. Ősszel viszont már fegyveres erővel akarta Magyarország korábbi, birodalmi éléskamra-státusát visszaállítani. Ezután vette kezdetét a háború, melyben tízezrek haltak és nyomorodtak meg. Az ország felzárkóztatási programját csak az 1867-es kiegyezés tudta beteljesíteni, melyben a negyvennyolcas eseményeknek nagy szerepe volt. Így a forradalom és a szabadságharc eredményesnek tekinthető. 

A kiegyezés után soha nem látott fejlődésnek indult Magyarország. Megteremtődött a könnyű- és a nehézipar, vasúthálózat épült, Budapesttel együtt a városaink is középületekkel, modern lakóépületekkel, úthálózatokkal, közkórházakkal, iskolákkal gazdagodtak. Élénkült a szellemi és tudományos élet is, a magyar tudomány világhírre tett szert, magyar feltalálók a világ élvonalába tartoztak. A fejlődést csak a Nagy Háború és azt követő, országcsonkolással járó szerződés tudta csak megakasztani.

 

Nos, minden év március 15-én ezekre az eseményekre kellene visszagondolunk. Tisztelegnünk kellene Széchenyi István, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Vasvári Pál és mindazon ismert és névtelen hősök előtt, akik életüket adták, hogy Magyarország megmaradjon és fejlődjön.

 

Ehelyett mi történik? Az országgyűlés pártjai külön-külön „emlékeznek”, ahelyett, hogy − nagy elődeik példáját követve − félretennék személyes és politikai ellentéteiket, és közösen hajtanának fejet 1848 hősei előtt. Az ünnepségeknek nem párvezetők aktuálpolitikai szónoklatairól, hanem a múlt eseményeiről kellene szólniuk, hogy a ma emberének is példát mutassanak. Rá kellene ébreszteni a hétköznapok emberét arra, hogy ő egy nemzet tagja, nem csak egy ország állampolgára. Neki is kötelességei vannak az országgal szemben, és ne csak elvárásai legyenek. Az ő eredményes munkája, egyéni boldogulása is gyarapítja az országot, hasznára válik a nemzetnek. Mert elsősorban magyarnak kell lennünk, és minden más csak ez után következhet.

 

Közeledik március 15-e, és félek, hogy megint sikerül belerondítani az ünnepbe − csak úgy, pártpolitikásan. Lesz itt minden! DK-s nyugdíjasok elvakult Orbán-gyűlöletükben megint megzavarják a múzeumkerti gyűlést, miközben pártvezérük gyújtó hangú beszédben ostorozza a szerinte „önkényuralmi” rendszert. És ugyanezt fogja tenni az összes többi párt vezetője is, körbevéve rajongók hadával, miközben kockásinges pedagógusok fognak tüntetni az oktatásért, mert éppen most jöttek rá, 25 év elteltével, hogy a helyzet tarthatatlan. Már csak a feketeruhás nővér és csapata hiányzik a képből, hogy tényleg színes legyen a paletta. 

Csak azt nem tudom, hogy mit ünnepelnénk, ha annak idején a liberális Kossuth és a konzervatív Széchenyi a nemzet és az ország érdekében nem nyújt kezet egymásnak? Valószínűleg semmit!

 

Mindenkinek ezúton kívánok méltóságteljes március 15-ét.