Szerkesztőségünk belső levelezésében szó esik úgy „mindenről”: aggódunk a méhekért, a madarakért, bosszankodunk a rászedős rémhíreken, „kacsákon”, az emberek hülyítésén... Ezekből a levélkékből szedtem néhányat kis csokorba.

 

Évek óta figyelem ezeket a fészkeket. Mindig tele volt tojással, költő gólyákkal, fiókáját nevelő kerecsensólyommal.

     Ebben az évben az a fészek, amelyikben 4 gólyatojás is volt – Zalaistvánd – most üres, vagy annak látom, és a többi fészek is siralmas.

     Nem tudom, mi az oka, de valami baj lehet.

 

http://golya.mme.hu/golyakamera/zalastream/

http://www.mavir.hu/web/mavir/feszekmegfigyeles

–  vé –

 

 

Hoax levél miatt keresgéltem a neten, és erre az oldalra bukkantam: Nem lehet kiirtani az internetről az Index chemtrail-viccét     

     Több ilyen levélről van szó a cikkben, ez nem mindjárt az első, de ha jól emlékszem, mi is szörnyülködtünk a pilótával készített videón. A fene vigye ezt a nagy szólásszabadságot!

– fá –

 

Te biztos vagy abban, hogy ez, ami ebben a cikkben van, igaz? Én nem vagyok meggyőződve róla – szólásszabadság ide vagy oda!

– mr –

 

Lehet, hogy a cikk igaz, de akkor marad a kérdés: mi az, amit saját szemünkkel látunk, vagy a szemünk is csal?

    Jöhetnek a kérdések, vélemények, mert biztosan van, aki hiszi, és van, aki kétségbe vonja.

– vé –

 

Rendben, ez egy kamuinterjú volt. Az Index (nem éppen kóser portál – vagy talán pont az...) kapott egy jó kis feladatot ("projektet"): tegye nevetségessé a chemtrail-elméletet – bármi áron, bármilyen módszerrel. Ezzel aztán magukat tették nevetségessé, mert ebben a "tisztázó" cikkben is annyi badarságot összehablatyolnak, hogy csak na...

Egyébként meg az egészről épp eleget tudunk már ahhoz, hogy ilyesmivel ne lehessen kiszúrni a szemünket. A szemünket, melynek azért csak hihetünk: reggelente pontosan látom, amint egy fészekből indulnak a csíkok (úgy saccolom, Pápáról szállnak fel), s 1-2 órán át szép rendszerességgel beterítik az eget. Azután snitt, szétoszlanak, s előbb-utóbb megint beáll a szép kék égbolt. Mostanság gyönyörű gomolyfelhőkkel, legnagyobb örömömre.
     Ugyancsak saját szememmel láttam egyszer egy ilyen csíkot húzó gépet: egyszer csak megszűnt a csík, a gép viszont szépen repült tovább: kiürültek a tartályok.
     A teraszról épp az ÉNy–DK-i légi folyosót látom, s rengeteg utasszállítót. Ismerem a különbséget.

Egyébként meg a fene egye a hoaxokat, a gyártóit, meg ezt az egész bolond, túllihegett világot.

Törődjünk inkább a madárkáinkkal, Véva üres gólya- és kerecsensólyom-fészkeivel, az én üres fecskefészkemmel. (A napokban körözött itt egy szép gólya.)
     Tavaly a teraszomon, a boltív feletti gázvezetékre építkeztek fecskéék, itt nevelgették kicsinyeiket, s innen keltek útra, de az idén csak az egyik szülő tért vissza. Öt itt töltött éjszaka után aztán továbbállt, s remélhetőleg új párt talált magának...
     Vasárnap viszont kirepültek rozsdafarkúék fiókái, s a szülők már megint itt sertpertélnek. Sőt: tegnap az egyik felfedezte az üres fecskefészket, s itt ugrándozott, csivitelt körülötte, még ki is próbálta.

     Ma jött egy széncinkepár, s nosztalgiáztak egy kicsit a téli etetőn: mindketten pontosan egy szem napraforgóval beérték.

 

Az élet él, s élni akar!

– hé –

 

Kicsit utánanéztem az üres gólyafészeknek. Az történt, hogy a gólyapárt megtámadta egy "idegen" gólya, a hím harc közben elpusztult. A madárvédelmisek kiszedték a tojásokat a fészekből és keltetőbe vitték. Remélik, hogy kikelnek, és majd beteszik egy másik fészekbe. Érdekes, a gólyapár befogadja az árván maradtakat. Tavaly is láttam ilyent, szépen felnevelték őket.

 

Szép az élet!

– vé –