Bevallom, hogy egy pillanatra megfordult a fejemben: kivételesen nem lenne-e elegendő mondandóm lényegének megvilágításához csupán a cím idebiggyesztése: Trump győzött. Ugyanis aki a legcsekélyebb mértékben is érdeklődik a világ dolgai iránt, az többé-kevésbé tudhatta, hogy mekkora erők mozdultak meg Amerika- és világszerte Trump győzelmének megakadályozására. Tudhatta, hogy saját párttársai közül is számosan elfordultak tőle, ott gáncsolták, ahol csak tudták. A főáramú sajtó is szinte kivétel nélkül ott gyalázta, ahol csak tudta. A közvélemény-kutatók is legjobb esetben szoros küzdelmet, de inkább Hillary Clinton győzelmét jósolták, hirdették, sulykolták.

S mindezek után Trump fölényesen győzött.

S ha mindezek után Trump fölényesen győzött, akkor nincs itt helye a szószaporításnak. Mert mindenki, aki a legcsekélyebb mértékben is érdeklődik a világ dolgai iránt, az tudja, hogy ez a győzelem voltaképp az igazság, a szabadság győzelme. Akkor is, ha Trump még óriási csalódásokat is okozhat nekünk. Akkor is, ha egyelőre mégsem fordul jobbra Amerika és az Amerikán túli világ sorsa. Mondom: egyelőre. Mert az, hogy az emberek, a választók feje fölött időtlen idők óta összezáró, az idők során önjáróvá és önhatalmúvá váló elit most kapott egy óriási, megrendítő pofont, az mindenképpen annak a legfőbb igazolása, hogy az igazság él, működik, s ha kell, teszi a dolgát. Ez a most sikeresen bevitt, megrendítő erejű jobbegyenes azt üzeni, hogy akár a „lehetetlennel” szemben is érdemes harcba szállni. Kinek-kinek a maga igazáért.

Nekünk például Budaházy György és társai kiszabadításáért, a közkegyelem kiharcolásáért, tisztelt Olvasó.