Felreppent a hír, miszerint Magyarország visszalépett a 2024-es olimpia rendezésétől. Lelki szemeimmel látom, amint a baloldali szekértáborokban örömtüzek gyúlnak, a belvárosi romkocsmákban összecsendülnek a söröskorsók, dupla adag fű kerül a spangliba. Sikerült! Most aztán jól kibabráltunk a gonosz Orbán basival meg az enyveskezű sleppjével, megmutattuk nekik!

 

Apropó, Momentum. Az internetet százával árasztották el azok a képek, ahol a mozgalom vezetője erőlködve húzza az aláírások csomagjait szállító kiskocsit a Választási Iroda folyosóján. Arcán a megdicsőülés, a győzelem mámora látszik. Úgy lépdel a folyosón, mintha máris a Parlament elnöki pulpitusára menne fel.  Most ő a baloldal hőse, ő a baloldal percemberkéje.  De minek is örülnek most a baloldaliak? Annak, hogy  megint felülkerekedett a tagadás, a rombolás és a gyűlölet, amely már több mint 300 éve a vérükben van.

     Ugyanaz a tagadás, a rombolás és a kicsinyes gyűlölet, amely 1789-ben vérrel és levágott fejekkel borította be Franciaországot, ugyanaz a tagadás, rombolás és kicsinyes gyűlölet, amely hatalomra jutott Oroszországban 1917-ben, és a cári család savval leöntött, sebtében elkapart holttesteit, a Gulág-lágerekben elpusztultak millióit „eredményezte”. Ugyanaz a tagadás, rombolás és kicsinyes gyűlölet, amely Magyarországon megnyilvánult 1919-ben a véreskezű Szamuely halálvonata nyomában, majd 1945 után az ÁVH börtöneiben, az ’56 utáni megtorlásokban. A baloldal uralmát minden időben holttestek százai, milliói jelezték. Mindenkor híven követték az Internacionáléban, a baloldal himnuszában megfogalmazott ars poeticát, a múltat végkép eltörölni! Ők szívesen eltörölnek mindent és mindenkit, ami és aki valamilyen elvet, értéket, rendet, törvényt, erkölcsöt képvisel. Eltörölnék a nemzetet, a családot, az országhatárokat, a vallásokat, az ideológiákat, a gondolkodást. Ezért erőltetik a muszlim tömegek bevándorlását a keresztény Európába. Ezért karolják fel a homoszexuálisokat és egyéb társadalmi devianciák képviselőit, mintha ők  a rasszista, homofób, ciszheteró, kirekesztő fehér társadalom áldozatai lennének. Nyíltan kiállnak a meglevő társadalmat bomlasztó elvek, szervezetek, mozgalmak mellett. Nácinak, fasisztának bélyegeznek mindent és mindenkit, aki szót emel a normalitás, az erkölcs, a hagyományos értékek mellett.

     A rendszerváltástól eltelt 25 évben a baloldal, híven önmagához, őrült elefánt módjára tombolt kicsiny hazánkban.  Mindjárt az elején a falhoz állították az Antall-kormányt a taxis blokádnak nevezett puccskísérletükkel, minden erejükkel akadályozták egy normális, törvényes, modern nemzetállam kialakítását az euró-atlanti integráció égisze alatt. Kormányra kerülve megajándékozták az ország lakosságát a Bokros-csomaggal, majd a privatizációnak nevezett szabadrablás során elbontották a még működőképes ipart és mezőgazdaságot, milliókat kényszerítve munkanélküliségre, kiárusítva, elkótyavetyélve a nemzeti vagyont. Igazi valójukat a 2002-es választásokon mutatták meg, mikor is eredményes gyűlöletkampányt folytattak az első Orbán-kormány ellen. Hatalomra kerülve kiszolgáltatták az országot a nemzetközi tőkének, nekik köszönhetően a magyar rezsiköltségekről már berlini és párizsi igazgatótanácsi üléseken döntöttek. Kitagadták a nemzetből a határon túlra rekedt magyarokat, románnak, szlováknak stb. aposztrofálva őket.  Az országot a társadalmi és gazdasági csőd szélére vitték olyannyira, hogy 2010-ben ha a Fidesz semmiféle kampányt nem csinál, akkor is kétharmaddal nyeri meg a választást. Azóta is bármilyen, az ország és a nemzet érdekében tett lépést kritizálják, megvalósulását akadályozzák itthon és nemzetközi szinten egyaránt. Ez utóbbi példája az olimpia rendezésének elgáncsolása. Ezen akciójukkal sikerült nemzetközi és sportszakmai szinten is lejáratni Magyarországot, mert ezt tartják legfőbb küldetésüknek, így felelnek meg internacionalista elvtársaik elvárásának.  Az eltelt 25 évben a magyar baloldal az ország épülésére szolgáló koncepcióval nem tudott előállni, csak az ország helyzetének és a lakosság életkörülményeinek jobbításra irányuló szándék rombolására képes.

     De ahogy a közmondás is tartja, Isten nem ver bottal,  a rombolás őket, magukat sem kímélte. A magyar baloldal mostanra igen siralmas állapotba került. Meghatározó, karizmatikus politikussal nem rendelkeznek, ezért örülnek akkora ovációval egy-egy, az oldalukon felbukkanó percembernek. Ilyen volt a fekete ruhás nővér, a sálas, szemüveges gimnázium-igazgató, és most a hipszter momentumos.  A baloldali tábort egyedül a jobboldallal szembeni olthatatlan és merhetetlenül nagy gyűlölet tartja össze. A mára kis párttá vált MSZP, a belőle kiszakadt és még kisebb DK, és a többi, a mérési hibahatáron belüli „népszerűségnek” örvendő törpepárt csak egy üzenetet tud a társadalom felé közvetíteni: „Fúj, Orbán!” De leírni, figyelmen kívül hagyni sajnos még nem lehet őket, hiszen az interneten, a velük baráti tévékben, a sajtóban permanens gyűlöletkampányt folytatnak a kormány, a jobboldal és végső soron a nemzet ellen. Ez a kampány időről időre eredményes, gondoljunk csak a Fidesz-székház megrongálására, a jogilag eredménytelen kvótanépszavazásra, vagy most az olimpia rendezésének megfúrására. Remélem viszont, hogy hosszútávon a magyar nép nem lesz fogékony a gyűlöletre és a rombolásra, és azt, hogy ez a gyűlölet felfalja a baloldalt és végre oda kerülnek, ahová mindig is valók voltak: a történelem szemétdombjára.