top of page

Eltelt a két hét, amelyet olvasóinknak adtunk arra, hogy Goethe egyik kis versének tizenkét magyar fordítását értékelje három szempontból. Sokat elárul szellemi közállapotainkról, hogy csak egyetlen olvasónknak – ráadásul Szilaj Csikós munkatársunknak, Buvári Mártának – támadt kedve ahhoz, hogy a választási kampánykodás nyomasztó légköréből kiemelve magát, a vers világában leljen magának – no és nekünk – egy kis feledtető örömöt.

 

Az értékeléséhez mellékelt levelében röviden összefoglalta meglátása lényegét:  „Furcsa: amelyik hűbb, az kevésbé hangulatos.” S éppen ez volt az egyik oka kíváncsiskodásunknak: a fordításoknál vajon mennyire a tartalmi és formai hűség a lényeges, vagy mennyire a hangulat visszaadása számít inkább? Végül is nem tudunk döntésre jutni, viszont munkatársunk jóvoltából most ki-ki szembesítheti a saját véleményét másvalakiével. S akkor legfőbb szándékunk – hogy legalább egy rövid időre emelkedjünk ki a dagonyából – máris teljesült.

      Volt azonban kíváncsiskodásunknak egy másik oka is. Vajh’ hogyan értékelik olvasóink  egykori költőfejedelmeink teljesítményét, anélkül, hogy tudhatnák, éppen kit értékelnek? Az alábbi táblázatban most már feltüntettük a szerzők nevét is, nemcsak az amúgy nyelvész hivatású munkatársunk által adott pontszámokat.

      A neveken végigszaladva kitűnhet, hogy van ott két kakukktojás is. Az egyik magam volnék. Buvári Márta értékelése megnyugtatott: nem kell tartanom attól, hogy két versemmel máris fejedelmi magasságokba emelkedtem volna; s ráadásul arra is választ kaptam, amire igazán kíváncsi voltam: a bár erős hangulatúnak szánt, ám tartalom- és formabontó kísérletem még annál a versemnél is szerényebbre értékeltetett, amelynél iparkodtam adózni a tartalmi és formai hűségnek.

      Az utolsó versről és szerzőjéről csupán annyit mondanék, hogy mérnökember pillanatnyi kedvteléséből született, s a végül elnyert alacsony pontszámok ellenére is akadt munkatársaink között olyan, akinek ez a vers jobban tetszett, mint némely koszorús költőnké.

     Végezetül arra hívnám fel a figyelmét, tisztelt Olvasónk, hogy a kiértékelő és az összefoglaló táblázat alatt talál majd még egy legújabb fordítási változatot Goethe szóban forgó versére. Elkövetője ugyancsak Buvári Márta – fogadják szeretettel. 

Vándor éji dala. Fordítói eredményhirdetés

Tisztelt Olvasó!

VARGA DOMOKOS GYÖRGY

GOETHE

Wanderers Nachtlied

 

Über allen Gipfeln
ist Ruh,
In allen Wipfeln
Spürest du
Kaum einen Hauch,
Die Vögelein schweigen im Walde.
Warte nur, balde
Ruhest du auch.

Vándor éji dala

(szó szerinti fordítás)

 

Minden (hegy)csúcson
nyugalom van,
minden (fa)csúcson
érzel
alig egy leheletet,
A madárkák hallgatnak az erdőben.
Várj csak, nemsokára 
megnyugszol te is.

 

 

 

A fordítók rangsora az összpontszám alapján

 

 

1-3.      DSIDA JENŐ                                        26 pont

            SZABÓ LŐRINC

            WEÖRES SÁNDOR

 

4.         MÓRICZ ZSIGMOND                          23 pont

 

5-7.      EGYEKI-SZABÓ TAMÁS                   22 pont

            KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

            TÓTH ÁRPÁD

 

8.         TANDORI DEZSŐ                                20 pont

 

9-10.    KÁNYÁDI SÁNDOR                           18 pont

            VARGA DOMOKOS GYÖRGY

 

11.       V. GERGELY                                         15 pont

 

12.       VARGA DOMOKOS GYÖRGY           13 PONT

 

 

 

***       

 

 

Vándor éji dala

 

Minden hegyormon néma

csend

A fák csúcsán szellő se

leng

Nem hallik madárdal az erdőn,

A te békéd is, megládd,

immár eljön.

 

Buvári Márta fordítása

 

 

 

Fordítások 

és szerzők

 

 

 

Sor-

szám

Fordítás tartalmi hűsége

(pontosan adja vissza – félrefordít, hozzákölt)

 

0 – 10 pont

Fordítás

formai hűsége (rímképletre, gondolatritmusra egyáltalán nem ügyel – nagyon ügyel)

0 – 10 pont

Összélmény (egyáltalán nem tetszik – csodálatos, elbűvölő, megragadó)

 

0 – 10 pont

 

10

 

6

 

6

TÓTH ÁRPÁD

 

Immár minden bércet 
csend ül.
halk lomb, alig érzed,
Lendül:
Sóhajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
Te is nemsokára
nyugszol, ne félj...

1.

2.

EGYEKI-SZABÓ TAMÁS


Csönd van minden bércen, 
a szél 
majd észrevétlen: 
fán ha vélsz 
szemernyi neszt; 
madár se szól már a vadonban. 
Várj csak, maholnap 
te is pihensz.

 

8

 

8

 

6

3.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

 

A szikla-tetőn
tompa csönd.
Elhal remegőn
odafönt
a szél lehellete is.
Madárka se rebben a fák bogára,
várj, nemsokára
pihensz te is.

4.

MÓRICZ ZSIGMOND

 

Ott nyugszik a csúcsokon
a csend.
És itt a lombokon
alig leng
szellő, ha sejted is.
Az erdőn is hallgat a kis madár.
Várj csak, nemsokára már
megnyugszol te is.

5.

SZABÓ LŐRINC


Csupa béke minden
orom.
Sóhajnyi szinte
a lombokon 
a szél s megáll.
A madár némán üli fészkét.
Várj, a te békéd
Sincs messze már.

6.

WEÖRES SÁNDOR


Valamennyi ormon
Tág csend.
Mindannyi lombon
Átkereng
A gyönge szél.
Madárnép gunnyad az ágra.
Várj, nemsokára
Nyughatsz, ne félj.

7.

TANDORI DEZSŐ


Már minden ormot 
Csend borít,
A fákon a lombot 
Alig
Járja a szél:
Madarak csendje az erdőn.
Érted is eljön,
Várj csak, az éj.

8.

DSIDA JENŐ


Csúcson, élen hallgat
az éj.
A lombfuvallat
is csekély
sóhajnyi nesz;
fészkén elült a madárka.
Várj - nemsokára
te is pihensz.

9.

 KÁNYÁDI SÁNDOR

 

Minden bércen néma 
csönd van; 
egy-egy levél ha 
még moccan. 
Ültek a kis 
madárkák is el mind a fákra. 
Már nincs sok hátra 
s pihensz te is.

10.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY

 

Minden csúcson

csend honol,

a fák hegyén

lágy

halálvágy.

Hallgat a madárhad.

Várj,

sorra kerülsz majd te is.

11.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY

 

Hegyek ormán

megül a csönd,

Fák csúcsán

szellő

sem rezdül odafönt,

A madárkák mind pihenni tértek.

Várj csak, érted

is eljön a csönd.

12.

V. GERGELY

 

A hegytetők csöndbe burkolóztak,

A fák csúcsai csak halkan

Susognak,

S a madárkák is nesztelen

Szenderegnek.

Várj, nemsokára már,

Az álom Rád talál!

 

10

 

5

 

7

 

10

 

8

 

5

 

9

 

10

 

7

 

8

 

10

 

6

 

7

 

8

 

8

 

8

 

10

 

7

 

6

 

6

 

6

 

4

 

5

 

4

 

6

 

6

 

6

 

9

 

3

 

3

Tisztelt Olvasó!

Feltöltve: 2018.  febr.16., do

bottom of page