Férfiasan bevallom, napok óta nem jön ki hang a torkomon. Újabb és újabb mondandóim tüszekednének napvilágra, de mind bent szorul. Pedig oly szívesen rácsatlakoznék néhány egyre nyilvánvalóbb, vészjósló igazságra. Például a Bayer Zsolt és Lovas István által is hangoztatottakra: hova vezethet a nyugati demokráciákat elöntő cenzúra. Mivé fajulhat, hogy a gyűlöletbeszéd megfékezése címén bírósági hatáskörből önkényesen (azaz jogtalanul) kiválasztottak kezébe adják az elhallgattatás jogát?

Jó, akkor most megköszörülöm a torkom és elmondom: például oda fajulhat, hogy mivel a kiválasztottak szépen belesimulnak a politikailag korrekt véleménydiktatúrába, ezzel elősegítik a demokratikus rendszeren belüli párhuzamos társadalom kialakulását. A bevándorlók alkotta párhuzamos, no-go zónás társadalmak létét legfeljebb elhallgatják vagy letagadják, de soha nem állítják róluk, hogy ezek demokratikusak volnának. Ennyiben tehát könnyebb annak látni őket, amik, s a demokrácia iránt csakugyan elkötelezetteknek könnyebb összefogni ellenük és szembeszállni velük.

A politikailag korrekt párhuzamos képződményeit viszont olyan képmutató áldemokraták terebélyesítik, akik a legnagyobb demokrataként és emberbarátként döngetik mellüket, nem egyszer a háttérhatalmak pénzének és médiájának segítségével. S így még olyan hajmeresztő logikai bukfencektől sem riadnak vissza, hogy a demokrácia megvédése címén a lehető legdemokratikusabban megválasztott személyek likvidálására, erőszakos eltávolítására szólítsanak fel, mondván, hogy demokratikus választáson – azaz demokratikus módszerekkel – eltávolíthatatlanok.

Nyilvánvalóan fontosnak vélem hangoztatni idevágó meglátásaimat, bízván abban, hogy a demokrácia – s a demokrácia megtestesítette igazságok és szabadságok – ellen áskálódó sötét erők végül hoppon maradnak.

A szó azonban, ha akarom, ha nem, bent ragad, ha a sötét áskálódás szele a megvédeni szánt demokratikus erők irányából csapja meg lelkem s szellemem. Ha azt látom, hogy B. Éva-féle senkikkel, riherongyokkal szövetkeznek politikai elleneik erkölcsi megsemmisítésére. Nem érdekel, hogy Havas Henrik sincs sokkal magasabb erkölcsi szinten, mint B. Éva, amikor arra adja fejét, hogy Vona Gábornak legyen mikrofonállványa és népszerűsítője. És az sem számít, hogy teljesen egyet tudok érteni Bayer Zsoltnak azzal a lényegre törő, fontos gondolatával, amelyet Konrád Györgynek ez az Orbán Viktorról szóló mondata kényszerített ki belőle: „Rejtelmes mozgások egyszer csak oda vezethetnek, hogy a miniszterelnök, ha nem akar Nicolae Ceausescu sorsára kerülni, akkor önként elmegy valahova.”

Bayer Zsolt erre ezt a súlyos vélekedését verte gépbe a Magyar Időkben megjelent, Csőcselék (és) értelmiség című cikkében: „Heller kiengedi a karanténból a nyilas csőcseléket, rájuk üti a kóser pecsétet, Konrád pedig immáron bolsevik csőcselékként szólítja meg a masszát, s kijelöli a végső teendőt: meg lehet lincselni az ellenséget, ha az nem hajlandó magától távozni.”

Súlyos, ám igaznak tűnő szavak, és semmiképpen nem tekinthetők szélsőségesebbnek, mint azok a törekvések, amelyek képesek az ősellenséggel is cimborálni, vagy képesek a sátánt is megidézni, ha ettől remélik zsigeri gyűlöletük tárgyának megsemmisítését.

De vajon nem hasonlóképpen ördögi törekvés-e csak azért rácsatlakozni a világ egy újabb ostoba divatőrületére, hogy Havast, a politikai ellenfelet, megbüntessék, megszorongassák, netán megfojtogassák? Aki egy kicsit is jártas a női elmék, ráadásul a főáramú sztárújságíró-elmék világában, annak egyetlen pillanatig sem lehet kétséges, hogy az alábbi párbeszédben ki hazudott és ki mondott igazat:

Havas Henrik: Visszaemlékszel, hogy amikor először felhívtál, hogy üljek be hozzád, mit mondtál?

Kálmán Olga: Nem.

HH: "Te mocskos disznó..."

KO: Ja...

HH: "...együtt voltunk húsz évvel ezelőtt, fiatal voltam és szép. És engem miért nem molesztáltál, te dög?" Ezt mondtad a telefonban.

KO: Henrik, én ezt nem mondtam.

Tisztelt Olvasó!

Egy olyan léleknek és szellemnek, amelynek erős vágyódása van arra, hogy még politikai megfontolásból se álljon a hamisságok, hamiskodások mellé, ki kell tudnia mondani, hogy a világot elöntő zaklatási, molesztálási ügy abban a pillanatban kisiklott az igazság vágányáról, amikor a Kálmán Olga által magától értetődő természetességgel odavetett, lényegi szempontot egyszerűen elhallgatták, semmibe vették. Sokat elárul, persze, a divatok és az újságírók, no meg a divatmajmolók természetéről, hogy Kálmán Olga rögtön letagadta, hogy ezt mondta volna. De sajnos a politika természetéről is sokat elárul, hogy a Havas Henrikre vadászók sem voltak képesek kimondani, hogy bizony, itt váratlanul egy lényeges igazság mutatkozott meg a legújabb divatőrületről, s fontosabb most erről beszélni, mint szolgaian arra ügyelni, nehogy Havas kicsúszhasson a szoruló hurokból.

A Havasra vetett hurok: az igazságra vetett hurok. Ezért fojtogatta a torkomat. Ezért esett nehezemre megszólalni. Új év alkalmából a Szilaj Csikó csapata lelkiekben gazdag új évet kívánt minden magyarnak és sikerekben gazdag belátást minden ellenzéknek. Annyit azért módosítanék most ezen: nem csupán az ellenzéknek kívánunk sikerekben gazdag belátást, tisztelt Olvasó, hanem minden magyarnak.