Nem tudhatom, hogy van-e még elegendő időnk április 8-ig, a nagy választás napjáig az okosodáshoz, megvilágosodáshoz. S főképp: van-e hajlandóságunk rá. Azt sem lehet biztosan tudni, kire hogyan hatnak bizonyos felismerések: erre vagy arra mozdítják? Jobbra vagy balra? A kormányzó pártok felé, vagy éppen ellenükben.

 

Azt azonban teljes bizonyossággal állíthatom, hogy az országos, sőt európai jelentőségű országgyűlési választásunk napjához közeledvén meghökkentően és üdítően sok olyan esemény, elemzés, összefüggés kerül napvilágra, hogy aki lényegbe vágó, friss felismerések birtokában szeret urnához járulni, az aztán most csak győzzön okosodni.

 

Nem biztos, hogy értettük például: miért szállnak szembe olyan, tisztességesnek megismert konzervatív politikusok, mint amilyen például Jeszenszky Géza vagy Mellár Tamás, a nyilvánvalóan az ország, a nemzet megmentésén fáradozó nemzeti főerőkkel? Méghozzá oly eltökéltséggel, hogy képesek még a haza feláldozásán fáradozó balliberálisokkal is együtt kampánykodni... Jeszenszky Zsolt – történetesen éppen az egykori külügyminiszterünk fia – ragyogó és kimerítő elemzést készített e különös jelenségről; annak, aki nem akar ostobán meghalni – vagy akár csak 8-án vakon szavazni –, érdemes elolvasnia (Kik is azok a vichy-konzervatívok? ).

 

Talán ennél is izgalmasabb jelenség és nagyobb horderejű fejlemény az, ami a nem hivatalos, nem választott, ezért voltaképpen illegális, törvénytelen politikai tényezőkkel történik széles e világban. Ide sorolnám a Fészbuk-féle közösségi oldalakat, a brüsszeli bürokratákat csakúgy, mint Soros Györgyöt az összes civil szervezetével egyetemben. Nos, világosan látható, hogy hatalmas titkosszolgálati – de legalábbis titkos, rejtőzködő – erők mozdultak meg ellenükben, hogy megtörjék gátlástalan nyomulásukat. E rövid jegyzetben nem fogom még csak sorra sem venni ezeket az eseményeket, hiszen akit kicsit is érdekel a világ folyása, még a sajtó főáramából is értesülhetett róluk. Számunkra úgy istenigazán annak a meglepő ténynek van kitüntetett jelentősége, hogy Sorossal és álciviljeivel szemben nem kisebb erő mozdult meg, mint az izraeli titkosszolgálat. Hogyan is fogalmazott Siewert András, a Migration Aid operatív igazgatója? A Magyar Időknek arra a felvetésére, hogy „Arra is utalt, hogy izraeli akcentussal beszélt az a férfi, akivel Bécsben találkozott. Milyen érdeke fűződne Izraelnek az önök lejáratásához?”, szó szerint – ráadásul írásban, tehát kellő megfontoltsággal – ezt felelte: „Erről kérdezze meg az izraeli illetékeseket: kinek fűződik Izraelben érdeke ahhoz, hogy a magyar kormánypártokat a választási kampány hajrájára olyan információkkal lássák el, amelyek negatív színben tüntetnek fel egyes civil szervezeteket és Soros Györgyöt?”

 

Számunkra nem az az érdekes, hogy Izraelben éppen kinek fűződik érdeke mindehhez, hanem az a tény, hogy vannak ott olyan komoly erők – s Netanjahu budapesti látogatása óta azt is tudjuk, hogy ráadásul miniszterelnöki szintű erők –, akik bármi áron (akár csúcs-titkosszolgálati módszerekkel is) hajlandók Orbánt és országmentő törekvéseit megtámogatni, még Soros György vagy Brüsszel, vagy különféle balliberális-globalista helyi erők ellenében is. Hogy is van ez? Orbánt a fő politikai és médiasodor gátlás nélkül nacionalistázza, fasisztázza, antiszemitázza, diktátorozza, Izrael pedig a segítségére siet? Itt bizony már nem működik a régi képlet, hogy a zsidók az egész világon összefognak a maguk érdekeinek érvényesítésére, mert a köztük lévő törésvonalak sokkal mélyebbnek mutatkoznak és bizonyulnak, semhogy a bármilyen módon a zsidósághoz kötődők könnyűszerrel egységesülhetnének.

 

S ha megváltoztak a törésvonalak, akkor érdemes lehet az elménket is az új helyzethez igazítani. Magyarországnak elemi érdeke, hogy a zsidó-keresztény kultúra állva maradjon. A hazai törzsi háborúskodásban nem az eddig szemben álló felek a legfőbb ellenségei egymásnak, hiszen támadt egy közös ellenségük: a globális haszonlesők mozgósította idegenség, a hódító iszlám. Itthon még nem mindenki vette észre a hatalmas törésvonal-változást, de a minden áldott nap a túléléséért harcoló Izraelben már igen. Ott már tudják, hogy a két ország immár valódi sorsközösségbe kényszerült, s igen sokat tehetnek egymásért. Okos politikusok szívből üdvözlik az ilyen ritka szép történelmi pillanatokat, fordulatokat, amikor kiderül, hogy tudjuk jó okkal és jó lélekkel építeni, erősíteni is egymást, nem csak történelmi sérelmek miatt támadni, lejáratni, utálni.

 

S legnagyobb örömünkre, nem csupán Izraelre, hanem némely szomszédos országra is igaz lehet az okfejtésünk. Persze, hogy mi fog szép reményeinkből megvalósulni, nemcsak a világhelyzet alakulásán, a törésvonalak változásán múlik, hanem azon is, hogy április 8-án mennyire megokosodott elmével sikerül urnához járulnunk. Izrael, úgy tűnik, megtette, megteszi a magáét. A többi már csak rajtunk múlik, tisztelt Olvasó.