Április 30-a van. Napra pontosan, az egykor oly „dicsőséges” Tanácsköztársaság idején, azaz 1919. április 30-án jelent meg a Forradalmi Kormányzótanács LXXX. számú rendelete. A rendelet szó szerint a következőt mondta ki: „A Magyarországi Tanácsköztársaság május 1-ét, a világ forradalmi proletariátusa nemzetközi egységének emléknapját, a proletárállam ünnepévé avatja. E napon minden munka szünetel.”

 

E rendelet alapján országszerte, de legfőképpen Budapesten, óriási csinnadrattával ünnepli a kommunista rezsim május 1-ét, de leginkább önmagát. Ahogy Horthy Miklós később szállóigévé vált Szent Gellért téri beszédében megfogalmazza, Budapest vörös rongyokba öltözik: a Millenniumi emlékmű, a Kossuth Lajos utca, az Apponyi tér, az Erzsébet híd, az Andrássy út, a Nagy-Körút mind-mind vörös drapériával van beborítva. Nagy az ünnep, ragyog a csőcselék arca. Nem jár Szamuely halálvonata sem, talán az akasztások is szünetelnek.

 

Pedig nagy a baj!

Az országot idegen katonák lepik el. A csehszlovákok bevonultak Ózdra, Sátoraljaújhelyre, elesett Miskolc, a Román Királyi Hadsereg elérte a Tisza vonalát!

 

A vörös csőcselék meg ünnepel…

 

Dobai Miklós

(szöveges forrás: Polgári Hírszemle)