Munkatársunk, Verzár Éva fia és barátja, Oszi és Dini kilenc országot érintve, motorháton készül eljutni a távoli országba.
A fiúk a kaland kedvéért, a számukra ismeretlen tájak felfedezéséért, új emberek megismerése végett ültek vasparipáikra. A csomagjukban lapul azonban még valami! 9+1 db könyv, Verzár Éva tollából, melynek címe: Anyaország ölében. (Nem véletlen a névegyezés, Verzár Éva írónő Oszi édesanyja). Mind a 9 országban hagynak belőle egy-egy példányt egy hazánkfiának, vagy egy számukra értékes személynek.
És miért a +1? Abban minden megajándékozott otthagyja a kézjegyét. Hogy mi lesz a madárlátta könyv sorsa? Reményeink szerint árverésre bocsájtják a könyvet, a bevételt pedig egy határon túli magyar közösség megsegítésére ajánlják fel. :)
A fotón ez a bizonyos könyv látható − itt még aláírások nélkül −, az indulás előtti estén. (Á)
jún. 16−18.
Üdv mindenkinek!
Megérkeztünk Almatiba!
Minden rendben van velünk és a motorokkal is.
Ma lecseréltük az olajat, és megjavítottunk egy két apróságot, melyek útközben keletkeztek (ködlámpa rögzítése, haspáncél tartójának hegesztése, biztosítékcsere).
Legközelebb Ulánbátorban lesz netünk, addig csak sms-ekkel jelentkezünk.
Terveink szerint július 6-án érünk oda, addig is kövessétek a bejelentkezéseket.
*
A fiúk június 16-án, egy esős nap végén, érkeztek meg Kazahsztán egykori fővárosába, Almatiba (1997-ig Alma Ata). Ott egy kifejezetten motorosbarát hostelben, a FreeRiderben szálltak meg. Este a bárban múlatták az időt, hamburgereztek, söröztek és beszélgettek a helyiekkel.
Másnap rendbe hozták magukat és a motorokat is (olajcsere, ködlámpa rögzítése, haspáncél tartójának hegesztése, biztosítékcsere − ahogy Oszi írta is). A hostelhez szerviz is tartozik. Bár használták a szerszámokat, nem kellett fizetniük, mert a szerelők segítségét nem kérték. Így pár sörrel viszonozták a kedvességet. Az eső miatt nem néztek körül a városban, inkább pihentek, erőt gyűjtöttek.
18-án, szombaton, helyi idő szerint 10 óra körül indultak tovább (itthon 6-ot mutatott a vekker). (Á)
Két kép Almatiból:
jún. 20.
Friss hírek:
A fiúk 18-án délelőtt indultak tovább Almatiból a Charyn Canyonhoz. Ezt a helyet szerették volna leginkább látni Kazahsztánban. Az sms-ből kiderült, nem hiába várták. A hely "elképesztő"!
Ezen a linken mi is meggyőződhetünk erről. A kicsi sárga Google emberkét nyakon csípve és a térképen a kicsi kék pontokra repítve csodálatos panorámaképekben gyönyörködhetünk.
Reggeli hírek június 20-ról:
Tegnap nem kaptunk híreket a fiúktól... De mivel egyikőjük sem jelentkezett és a telefon sem csengett ki, arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs térerő. (Nagyon reméltük, hogy csak ennyi a probléma!)
Reggel bebizonyosodott, hogy így volt, jött az sms, hogy nem volt hálózat, csak rossz és még annál is rosszabb utak. A jelölt helyen pihenték ki a fáradalmakat. (Á)
(folytatjuk)
És még egy kép, a rövid történettel:
Ez egy buszmegálló Kazahsztánban, Almati felé. A helybeliek a „motorral” várták anyjukat a városból. Az édesanyjuk meg is érkezett, fölült a motorra, és mentek haza, a közeli faluba.
Kakukk
Feltöltve: 2016. jún. 20., hé