Feltöltve: 2017. ápr. 18., hé

Frissítve: 2017. júli. 26., hé

A költő új verseiből

 

Új levegőt

 

Rozsdafolt testem pókháló-labirintusában
kering a végzetes göröngy. Néha remeg a pók.
Kevés a levegő. Csak az isteni akarat
segít megélni az újabb és újabb sóhajok
fogságát. Szárnyam letépte az őrzőangyalom.
Révkalauz vezet egy sötét sikátoron át,
élek valami rothadó bűzben. Faltörő kos
bennem a gondolat; az út nem vezet sehová,
csak újabb sikátorok nyílnak, még büdösebbek,
még több leprás eszmekupacok között a mélybe.
Üvöltök, s a visszhang tömegek sikolyát löki
hullámokban dobhártyámra, a csontok csörögnek,
ébresztenének évezredes álmomból! Senki
nem hallja a harangzúgást, félrevert kolompot,
ott belül, a pókháló közepén remeg a szív.
Félrevezetett forradalmak emléke gyötör.
Gyermeki hitben hiszek Istenben, töretlenül.
Akarok tenni, s más malmára hajtom a vizet,
előre megtervezett hőbörgő óceánon:
A gályát áthatolhatatlan erő tartja fent,
mindig a víz fölött lebeg, s okádja ragyogón
egyre több és több szenny-káprázatait a vízbe.
Ki itt az úr? Testembe ültetett vírus dobol!
Kapok enni, inni. Dobozból eszme-csodákat.
Közben lelkem zsák-árbócra feszített vásznon lóg.
Bolygó hollandi a vetített idő: Vége van
minden dalnak, csak hallucinál az ember vágya!
Fog kiáltani Isten: Kérem a következőt!
S töröltetik minden emlék, az álom véget ér!
Ködfátyol-lepedő borul az égre s a földre,
a gálya zátonyra fut: Álmodok új levegőt!

2017.04.11.

 

 

 

Lásd még itt.

Akarat


Ellenzék, demokrácia, jogrend,
megakad a torkomon,
nyelni, mit muszáj, s mit nem.
Erő-akarat, tulajdon
kacsingat, mint sajtószabadság.
S hőzöng a tudatlan,
csajkája megtelik moslékkal:
„demokrácia-akarat”,
hát még mit nem, nem az akarat,
s nem a szándék dönt,
a hatalom rég önös árnyék,
s fél a naptól minden szándék,
sötétlovak száguldanak,
nincs véletlen, s nincs akarat,
csak vigyorgó haszon van,
kereskedés és kamat,
az önfenntartás tiltott,
ez a demokrácia-akarat.

2017.04.18.

Megértés


Szomjazó kies pusztának,
hiányzik, Édesistenem,
hiányzik megértő anyám
mindent átkaroló keze!
 

Ha van földöntúli hála,
neki hálával tartozom.
Életét adta – rongy világ –,
hogy érzést, életet adjon.

És pökhendi gaz hatalmak
játszanak szent templomával,
testemmel csiki-csukisat,
bújócskázó-álságosat.

 

Két kezével kaparná ki
haszonra éhes szemetek!
Miért nem tanultátok meg,
hogy az élet csak szeretet!

 

2017.07.24.

 

Kultúra

Költemények II.

GAVALLÉR JÁNOS