Sokakat tölt el a nemzeti oldalon gyomorszorongató rossz érzés – sőt világvége hangulat – a jeles nemzeti sajtóorgánumok vezetőinek kollektív lemondása nyomán. Nincs hazai médium, amelynek online-os változatában tegnap ne ez lett volna a vezető hír. Voltaképpen okkal. A jelenségszinten azonban nagyon kevesen léptek túl: Simicska Lajosnak üzleti érdekeit sérti Orbán Viktor eltökéltsége, hogy megadóztatja a reklámokat, reklámhordozókat, emiatt Simicska – mint nyilatkozta – még egy totális médiaháborúba is kész belemenni Orbánnal szemben.   

 

Engedjen meg nekünk, tisztelt Olvasó, egy egészséges lustaságot: mivel ezzel a témával egyszer már foglalkoztunk a Szilaj Csikóban a maguk felfogása szerint, igyekezvén a felszín alatt megbúvó lényeggel, az örömteli fejleménnyel foglalkozni, ezért most nem fáradnánk egy újabb kerek cikk fogalmazgatásával. Olvassa el itt a korábbi eszmefuttatásunkat, s akkor reményeink szerint valamivel jobban átláthatja a helyzetet, mint  nélküle. Írásunk kiállta az idő próbáját, amennyiben a most történtek megerősítették, semhogy gyengítették volna a benne foglaltakat.

 

Csak egyetlen passzus emlékeztető gyanánt és igazolásképpen:

 

Vagyis ami a birodalmat illeti egyfelől, a kétharmadot másfelől, Simicska és Orbán nagyon sokat köszönhet egymásnak. Az, hogy a szélsőséges balliberálisoknak viszonylag gyorsan és ilyen látványosan bealkonyult, jelentős részben kettejük együttműködésének köszönhető. Erre gondolva joggal érzünk gyomrunk tájékán egy kis szorongást, hogy az összeugrásukból akár nagyobb bajok is következhetnek.

 

Ám kellő derűlátással szemlélve a világot, tisztelt Olvasó, éppenséggel az is megjárhatja a fejünket, hogy ezentúl az orbáni politikának a rendkívül vonzó része: a nemzet, a közjó emelése fog erőre kapni, s végre omladozásba fog a másik pillére, vagyis a korrupció és a kiváltságok révén megerősödött gazdasági háttérhatalom. Mert hiába van emennek nemzeti beütése, mely nagyon jól jött a szélsőségesen balliberális birodalom összeomlasztásához, azért mégiscsak erőteljesebben önérdekű, erőteljesebben a birodalomépítést és a pénzfialást szolgálja, mint (ideális esetben) a közjót szolgáló állam.

 

Egy szempontból még annál is kedvezőbben alakult a helyzet, mint ahogy annak idején formálódott: az első menetben ugyanis a Simicska-féle sajtóbirodalom zászlóshajójának számító újságjában, a Magyar Nemzetben Csermely Péter főszerkesztő-helyettes vitriolos tollából olyan megfogalmazások kezdtek napvilágot látni, amelyek inkább Simicska-függő üléspontját, mintsem megszokott álláspontját tükrözték. Az idő, a tegnapi események bebizonyították, hogy a birodalom eddigi sajtóvezetői hajlandóságot mutattak az addigi száz százalékos Orbán-vonal néhány tízszázalékos eltérítésére, ám az Orbánnal való nyílt és „totális” ütközésre már  nem hajlandóak. Miként nyilatkozták: „lelkiismeretei okokból”.

 

A rend kedvéért tegyük hozzá, tisztelt Olvasó: aligha kétséges, hogy még egy súlyos tényező van, amely sokat nyomhatott a latban. Az Orbán Viktor által felügyelt (s felügyelendő), központosított (s még központosítandó) médiavilágban nekik várhatóan biztosabb helyük és állásuk lesz, mint a vele szemben nyílt harcba szálló, balra kacsingató Simicska-birodalomban.  

 

 

Kapcsolódó írások:

 

Vámpírok a napon

 

Új klán lép Simicska Lajos helyébe, mikor véget ér a csatájuk Orbánnal

 

Varga Domokos György: Vámpírok? Napon? Tisztelt Olvasó!

Világvége a magyar jobboldalon?

Tisztelt Olvasó!

Tisztelt Olvasó!

Feltöltve: 2015.  febr. 7., do

VARGA DOMOKOS GYÖRGY