Gyermekkorunkból tudjuk, hogy a mesebeli szegény ember legkisebbik fia elment messzi földekre szerencsét próbálni, de beszélgetőtársam, Harangi Tamás filmrendező esetében ez nem egészen így esett meg, bár kétségtelen, akadnak közös vonások. De hogy is történt?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

– Mennyire sikerült itthon, Magyarországon belekóstolni a filmgyártás rejtelmeibe, adott-e ez valami hasznosítható alapot a későbbiekhez?

 

– Igen, én még akkoriban a régi szép idők MAFSZ-jában, azaz a Magyar Amatőrfilm Szövetségben kezdtem el a filmkészítéssel foglalkozni. Akkoriban még Szuper 8-on forgattunk. Az első kisfilmjeimmel be is jártam az akkori MAFSZ fesztiválokat, azok voltak az első sikerélményeim.

 

– Milyen stációkat kellett végigjárnod, míg eljutottál odáig, hogy önállóan is filmet készíthess? 

 

– A De Anza College-ban tanultam, a filmes szakon, Cupertinoban, a Szilikon-völgyben. Utána Észak-Kaliforniában dolgoztam különböző forgatásokon mint világosító és kamera-asszisztens, majd ezt folytattam Los Angelesben is, miután ide leköltöztem. Itt egy jó ideig Andy Vajna itteni cégénél, a Cinergi-nél irodai asszisztensként tevékenykedtem. A producerkedést, a mesterfogásokat Andy mellett figyeltem, tanultam meg. Jó iskola volt. Így tudtam aztán beindítani producerként azt a céget, amellyel „A védőügyvéd” című filmet megcsináltuk.

 

– Hogy fogadta a szakma és a közönség az első filmedet?

 

– A Durango Filmfesztiválon volt a bemutatónk, ahol nagyon bejött mindenkinek a film. Ott elnyertük a szakmai zsűri és a közönség díját is. Utána a Los Angeles-i premierünk a Dances With Films Fesztivál volt a Chinese Theater-ben, és azután a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál is műsorra tűzött minket. Ezen elnyertük a legjobb első film díját, ami nagy megtisztelés volt a számomra. Szóval úgy érzem, a fogadtatás jó volt, és a fesztiválokon, a közönségtalálkozókon is jó visszajelzéseket kaptunk.

 

– Túl az ismertségen, mit jelent, mennyire fontos számodra a siker? Létezik-e ennek ott valami fokmérője?

 

– A siker szerintem az, amikor az ember azt csinálhatja, amit szeret, és meg is tud belőle élni. Ez az egyetlen fokmérőm. A többi már csak plusz, ha bejön. 

 

– Mi a helyzet a forgatókönyvekkel? Van-e lehetőség arra, hogy rendezőként választhass, vagy a producerek keresik meg egy-egy forgatás erejéig a stáb tagjait, így az operatőrt és a rendezőt is?

 

– Ez attól függ. Több projektben a rendező mint legfontosabb bérelt szakember dolgozik, és több más esetben a rendező maga az, aki a sztorit írta és a projektet beindította. Minden projekt más, és minden rendező máshogy jut el oda, hogy forgathasson. Én a szakmát tanulmányozva azt láttam, hogy nekem a legjobb esélyt az fogja adni, hogyha a saját könyveimet próbálom megcsinálni, és jó pár évig a forgatókönyvírásra koncentráltam.

 

– Melyek azok a műfajok, amelyek a legközelebb állnak hozzád? Miben tudsz a leginkább kiteljesedni?

 

– Én szeretem az összes műfajt, de a kedvenc filmjeim a jó és okos thrillerek. Engem azok izgatnak a legjobban, és persze próbáltam az én mozimat is ennek megfelelően elkészíteni.

 

– Bár tudom, hogy a filmcsinálás hatalmas vagyonokat igényel, de hiszem, ott is van rá mód alacsonyabb költségvetéssel mozit csinálni. Nem gondoltál még arra, hogy saját gyártásban készíts filmet?

 

– Igen, ez így van. A védőügyvéd című filmemet egy független, ún. alacsony költségvetéssel, magánbefektetők támogatásával készítettük el.

 

– Mik a további terveid? Elképzelhető-e, hogy valamikor a hazai közönség is találkozik az általad jegyzett filmekkel?

 

– Dolgozom különböző filmterveken, most fejeztem be egy újabb thriller forgatókönyvét, amellyel jövőre kezdek el házalni. De van egy pár magyar vonatkozású tervem is, az egyik egy színpadi dráma filmes változata. Ez Berlinben játszódik, de Budapesten szeretném leforgatni. Remélhetőleg „A védőügyvéd” magyarországi forgalmazását is el tudjuk intézni előbb-utóbb.

 

Az elején a történetet meseszerűnek festettem le, de ez nem mese, hanem maga a valóság. Egy ember kitartó, fáradhatatlan menetelése, hogy beteljesítse álmait, vágyait az „ígéretek földjén.” Innen a távolból csak sok sikert, jó szelet kívánhatunk neki a vitorlákba.

– Botz Domonkos –